Válás esetén mennyi esély van rá, hogy az apához ítélik a gyereket, aki egyedülálló rendőr?

Az egyik hozzászóló írta, hogy a gyermeknek szinte mindig az anyánál lenne a legjobb. Nos ez egy köztudatba beültetett Rákosi rendszerből származó maradvány. Sajnos az ehhez kapcsolódó törvények is megrekedtek a Rákosi rendszer szintjén. Egyre több olyan nő van akik még főzni sem tudnak és az idejük nagy részét nem is a gyerekükkel töltik hanem lepasszolják a nagyszülőkhöz. Otthon a lakás, a ház meg szalad a kosztól a rendetlenségtől és az apához rendszerint mindig csak akkor fordulnak ha PÉNZ kell. Úgy vélem a férfiaknak pontosan annyi joguknak kellene lennie a gyermekek neveléséhez mint a nőknek. A bíróságokon pedig nem azt kellene figyelembe venni, hogy a kedves anyának és apának a lába között mi van, hanem azt, hogy mit tett a gyermekéért már eddig is. Jelenleg én is válófélben vagyok, úgy mellesleg és megjegyzem a mi esetünkben pontosan az van, hogy egyáltalán nem hozzám húzódik a gyermek (édesapja vagyok), hanem az édesanyjához. Pontosan azért van ez így mert egész nap én vagyok vele, én foglalkozom vele, a bölcsődei felvételét én intéztem a gyereknek, a háziorvoshoz, védőnőhöz állandóan én viszem a gyereket, mellesleg a babamasszást is én csináltam végig vele amikor még csak 4 hónapos volt, tehát számomra teljesen érthető, hogy miért inkább az édesanyjára vágyik. Bármikor amikor kérdezem a kisfiamat, hogy na ki fürdetett tegnap és ma ki fog? Akkor mindig azt válaszolja rá, hogy "jaja". Ez annyit jelent nála, hogy anya. Meg is kérdeztem tőle, oké de hol van az "anya"? Széttárta a kincsem a karját és szomorúan mondta, hogy "niiii". Ez nála a nincs. Ekkor csőbe húztam és megkérdeztem tőle, de ha nincs akkor most ki is fürdet téged? Mire Ő, de szinte már kacagva: "Jaja". Szóval most pontosan én vagyok abban a helyzetben, amely helyzetben az esetek többségében az anyukák szoktak lenni. Ugyanakkor a nejem azt is megjátszotta már velem, sorozatos szabálysértéseket elkövetve, hogy egyszerűen elmenekült tőlem a gyerekkel együtt az édesanyjához. Rá 2 napra meg már közölte is velem, hogy inkább jönne vissza. Csak hát nem olyan egyszerű ez, ilyenkor már a családvédelmisek is jelen vannak, hármas beszélgetések, terápiák, stb. stb. Szóval legalább 3 hét eltelt mire visszajött és a saját elmondása alapján tudom mondani, hogy egyszerűen nem tudott a gyerekkel meg lenni, mert állandóan utánam sírt (4 - 5 nap elteltével persze). Fordított esetben ha én menekülnék el a kisfiammal akkor ugyan nem sírna az édesanyja után és tudnám kezelni őt, de állandóan hallgatnom kellene, bármit is csinálok, hogy azt a "jaja" csinálja. Tudni kell azt, hogy egyébként olyan életet élünk, hogy anyuka 10:00 -kor lelép és 22:30 -kor jön haza. Effektíve a gyerekkel csupán másnap reggel találkozik, de ettől függetlenül igényt tart arra, hogy életvitelszerűen a gyermek nála legyen elhelyezve. Nekem a baj csak az, hogy ha tényleg neki ítélnék a gyermeket akkor valójában a kisfiam nem is anyja nevelné, hanem inkább az anyósom, hiszen Ő lenne egész nap otthon vele.

Nagyon sajnálom azt a globális nézetet miszerint a gyerek igazán jó helye az édesanyánál van. Tartja a mondás, hogy a férfi csak egy biológiai szükségszerűség, de egyébként egy szociális probléma. Én a jelen hazánk alakulását a hölgyek és a férfiak arányában úgy látom, hogy egyre több és több a gyermek nevelésére érdemtelen hölgy. A legtöbb nőnek nincs munkája és hiába változik a világ a nők valahogy nem akarják követni a saját maguk által kiharcolt egyenjogúságot hiszen számukra a férfi (egy kapcsolat megromlása után) csupán semmi csak egy pénzkiadó automata és úgy gondolják a férfinak joga nincs a gyerekre, max. két hetente egyszer vasárnap láthatja de azt is csak azért mert a CSJT előírja.

A régi világban a nők valóban eltartottak voltak, de annak úgyis kellett lennie, hiszen a nők akkor minden házimunkát nagyszerűen elláttak, gondjuk volt a férjükre a gyerekeikre és emellett még nagyon sokan fizikai munkát is végeztek kertjükben, földjükön amivel a család rendelkezett. Akkor egy férfinak tényleg csak a munkájára kellett koncentrálni, hogy biztosíthassa mindazt ami egy nőnek szükséges ahhoz, hogy Ő maga is megtudjon felelni az elvárásoknak. Mert ügye . . . egy férfi ebédet csakúgy várjon az asztalára ha ad pénzt azok megvételére. S ez teljesen jogos is.

Mai modern világunkban amikor a nők már mindenféle egyenjogúságot megkaptak, ez a rendszer felborult. Sajnos már sem a nők, sem a férfiak nem tudják mi is a családi, társadalmi szerepük :( Egyre több férfinak kell feminizálódnia (mosogatás, takarítás, főzés, gyerekkel kapcsolatos teendők, stb.) + ezzel együtt megteremteni azokat a gazdasági javakat is amelyek segítségével mindezt fenntudja tartani. Addig meg sajnos egyre több nő: JOGOK, JOGOK, JOGOK, kötelességtudat meg egyenlő a nullával.

Átnéztem az elmúlt két év eseteit, statisztikáit és nagyon sok nő ment a családvédelmisekhez panaszkodni, hogy a férje ilyen meg olyan brutális. Ilyenkor protokoll szerűen a családvédelmisek a kiskorú gyermeket mindig védelem alá helyezik. De aztán persze behívják az apukát és anyukát külön - külön majd együttes beszélgetésekre, ahol az esetek túlnyomó részében mindig kiszokott derülni, hogy valójában a feleség összehordott mindent, bizonyítani semmit nem tudott, a férj pedig bizonyítékokkal mindig megtudta védeni magát.

Pl. megvert a férjem, sorozatosan, bántalmaz . . . oké . . . Orvosi látlelet, rendőrségi jegyzőkönyv, esetleg most van valami sérülése? SEMMI, no ez az, akkor nem olyan biztos, hogy a férfi bántalmazta.

A második lépcső a gyermekvédelmisektől amikor nem tudják bizonyítani a tényleges bántalmazást akkor mindig a lelki terrora és bántalmazásra térnek rá (értelemszerűen az kimutathatlan és bebizonyíthatatlan. Én egy válást sem tudok lelki terror nélkül elképzelni, különösen akkor ha mind az édesanya, mind az édesapa ragaszkodik a gyermekéhez. A kérdés csak az, hogy ki az aki görcsösen és ki az aki a gyermek érdekét nézve ragaszkodik a gyermekhez.

Köztem legutóbb is vita, veszekedés volt a feleségemmel mert állandóan mindig úgy alakítja, hogy az legyen amit Ő akar, ami szerintem nem helyes. Egyensúlynak meg kellene lennie. Ő gondol egyet fogja magát és a gyereket és átmegy az anyósomhoz, majd a 3 év alatti gyermeket haza hozza este 21:00 kor, de azt is csak azért mert rátelefonálok, egyébként 22:00 -kor tévedne haza a gyerekkel együtt. Először a startégiát próbáltam követni végső elkeseredésemben, hogy bezártam magamat és a gyereket a hálószobába, de persze a feleségem ordított mint a sakál és dörömbölt az ajtón. Még jó, hogy a gyerek elkezdett sírni. Rögtön ki is nyitottam az ajtót és mondtam neki, hogy mivel a gyermek betegállományban van itthon lenne a legjobb helye és nem kellene állandóan két ingatlan között ide - oda cibálni, főleg hogy egy gyermeknek állandóságra van szüksége. Szóval inkább tettem neki egy javaslatot, hogy szerdáig akkor maradjon is ott az anyjánál a gyerekkel és csak akkor jöjjenek vissza amikor a doktor kivette már őt a betegállományból (kisfiamnak szemműtétje volt ugyanis).

A fenti példámból is látszik, hogy egy nő milyen erőszakos tud lenni és a gyermek érdekében nekem kell az engedékenyebb lenni, "okos enged, szamár szenved" alapján.

Kedves utolsó hozzászóló!

A történet amit leírtál engem nagyon meghatott és szerintem szívhez szóló is volt. Úgy gondolom nem szabad általánosítani egy esetben sem, hogy akkor minden nő ilyen vagy éppenséggel minden férfi olyan. Tény, hogy tényleg nagyon sok nő van aki a gyermekelhelyezését nem a gyermek érdekére nézve kéri a bíróságtól saját magához, hanem inkább presztizs miatt. Gondoljunk csak bele. Egy anyukát egy olyan bírósági ítélet, hogyan bélyegezne meg a társadalom előtt ha a gyermeket nem neki ítélnék? Mindenki fűt, fát mondana rá, hogy "na ez a ribanc még a gyermek nevelésére sem alkalmas". Pontosan ezek a társadalmi megbélyegzések azok amelyek kiváltják az anyukák többségéből hogy a gyermek érdekét háttérbe szorítva is foggal és körömmel ragaszkodjon a gyermekéhez. Ez a hozzáállás a kétségbeesett anyukák részéről azért nem jó, mert azért a CSJT akármennyire is elavult formációban van (hivatkozok itt az 1952 -es alapjaira) tulajdonképpen nem a gyermek erkölcsi, testi és érzelmi valamint önálló nevelésének lehetőségét teremti meg. Ha egy anyuka nem képes felülkerekedni érzelmein, csalódottságán és amellett a gyermekéért harcol, hogy tudja, az apa a fenti négy feltételnek sokkal jobban megfelelne akkor tulajdonképpen csak a gyermekének árt vele. Egyébként most a CSJT -vel kapcsolatosan a Youtube -on találtam egy kis figyelemfelkeltő videót ami a CSJT elavult állapotára világít rá.

A videó itt megtekinthető:

http://www.youtube.com/watch?v=nUg6btZsaP8

A rosszmájúak azt mondanák, hogy ez a videó csupán egy olyan fogalmat kíván bevezetni aminek nincs létjogosultsága: "femináci". Azonban ez szinte biztos, hogy nem így van. Inkább arra hajthat ez a videó, hogy a törvénykezések során (csjt, gyermekvédelem, stb.) a szülők (tehát az eltérő nemek) harmóniában állhassanak egymással és a bíróságon a bíróknak ne a társadalmi kényszer, elvárás nyomására kelljen az ítéleteiket meghozniuk (most ugyanis ez van, hiszen szlogenként terjed, hogy a gyereknek az anyánál a helye) hanem ténylegesen a gyermeknek az érdekeit kelljen figyelembe venni. Persze nem vitatom, hogy a bírósági határozatokat mindig nagy precizitással készítik el és nagyon jól megideologizálják az ítéletekben a gyermek "érdeke" mögé bújva, hogy miért is anyának ítélik.

Egyébként Magyarországon a gyermekvédelem alapvetően katasztrofális helyzetben van. Lehet olvasni olyan esetekről ahol anyuka és apuka sajnos együttesen kényszerítették gyermeküket arra, hogy végig nézze szexuális aktusukat majd abba be is szálljon és ehhez csatlakozott a drága nagypapa is. Az egyik ilyen ügyben a nyomozóhatóság a gyermekvédelem kérésére (GYH) nyomozást rendelt el és el is ítélte a szülőket, nagyszülőket (börtönbüntetés). Ez így rendben is lenne, de az eset azt is kifejtette, hogy 3 TELJES ÉVIG tartott ez az állapot, hogy a szülők a gyermekükkel fajtalankodtak. 3 ÉVIG, s innentől kezdve nyugodtan mondhatjuk, hogy a gyermekvédelem katasztrofálisan leszerepelt és annak működési szabályozását gyökereiben kellene megváltoztatni!