Mit gondoltál a házasságról mielőtt megházasodtál, és mit gondolsz róla a válás után?

Az elején azt gondoltam, hogy szerettük egymást, de most már tudom, hogy nem engem szeretett, hanem csak a pénzemet, meg látta, hogy a hátamon jól fel tud kapaszkodni. Mindenki mondta, hogy ne vedd el ezt a nőt, mert egy számító k.rva, de én azt hittem, hogy szeret. Most már látom hogy csak megjátszotta. Most pedig teljesen kiforgatott mindenemből és a válás után is még a nyakamon akar megélni.

Hallgatnom kellett volna a szüleimre.

Házasság előtt azt gondoltam, hogy ezzel pecsételjük meg azt, amit egymás iránt érzünk. Véglegesnek és visszavonhatatlannak éreztem ezt a lépést, büszke voltam rá, hogy Ő a férjem.

Sajnos nem volt sem végleges, sem visszavonhatatlan. Kiderült, hogy neki csak pótlék voltam az igazi szerelme helyett, és amint a nő újra szabad lett, én már nem kellettem. Mindez 10 év és 3 gyerek után.

Talán furcsa, de most is ugyanúgy gondolkodom a házasságról. Hiszek abban, hogy kiteljesíthet egy kapcsolatot, plusz töltetet adhat két ember viszonyának. Csak a megfelelő társat kell hozzá megtalálni.

Azt gondoltam, az a csodálatos, ami köztünk van, örökre szól, ezt mindenkinek kinyilatkozzzuk, minden még jobb lesz mint előtte.

Utána: csalódás, szomorúság, elkeseredettség. Attól még hiszek a házasság létjogosultságában, de az enyém nem sikerült :-(

Nő vagyok. Nálam pont fordítva volt.

Rajtam kapaszkodott és amikor azt mondtam elég, meg volt sértődve...

p.s.: nem szeretnék többet férjhez menni :))