Mióta megfogant a gyermekünk (1,5 éve), a feleségem nem hajlandó házas életet élni. A romantika is kihűlt az életünkből. A válás fele haladunk? Lehet/érdemes e élni olyan házasságban ahol nincs helye a szexualitásnak/intimitásnak, romantikának?

Na látod, erre én is keresem a választ.

Én 35 éves nő vagyok. Két éve mentem férjhez, mindig is nyitottan éltem (vagyis nem volt fű-fa bokor, de azért nem szűzlányként tengettem az életemet). A szexnek mindigis központi szerepe volt az életemben. Tavaly nyáron megszületett a kisfiam. És mint akitől elvágták az eddigi életét: egyszerűen nem kívánom a férjem. Ő is megtesz mindent, de valamiért nem. Sőt, ha a tévében intim jelenet van, akkor is szívem szerint elkapcsolom az adást. Biztos valami hormonális nyavalya ez, én már azon is gondolkodom, hogy dokihoz megyek.

Jó szöveg, hogy sok van az asszonyon a baba miatt, meg a háztartás, eddig az ilyet be is vettem, nade mióta itthon vagyok látom, hogy azért sokat számít, hogy mellette nem kell dolgozni menni.

Na, nagy tanácsot nem adtam, csak hozzászóltam: biztos szeret még téged, a szeretet, szerelem, a ragaszkodás nem múlik el azzal, hogy gyerek született. Valószínű - ha magamból indulok ki - hogy őt is bántja a dolog. (Nekem pl. lelkiismeret furdalásom van miatta.)

Próbáljatok beszélni róla, nálunk segít, igaz, csak ideig-óráig. Vagy ha lehet, akkor a babucit valamelyik nagyszülőhöz odaadni egy-egy napra, és akkor csak ketten lennétek egy kicsit, esetleg ketten elmennétek valamerre egy hétvégére (én ezt tervezem,csak nekünk még csak 9 hónapos a gyerkőc).

Valahogy meg kell oldani a helyzetet, mert ez sok-sok feszültségnek forrása.

A bókok sokat jelentenek! Muszáj lesz őt megkérdezned, szóra bírnod, hogy mit érez, mit gondol, mi változott meg. (De ne erőlted, csak finoman.) Vagy csak fáradt és fásult? Szoktatok viccelődni, együtt nevetni? Az nagyon sokat számít minden kapcsolatban, a problémákat is könnyedebben meg lehet oldani, beszélni.

Írj nekünk, hogy mire jutottál!

A fordítottja sem jó, nálunk én vágyom több szeretkezésre, mint a férjem.

Kicsi babánk van, Ő sokat dolgozik és fáradt, igyekszem nem is terhelni Őt a vágyaimmal.

Szerintem beszéljétek meg mert egy pici baba nagyon sok energiát kivesz az emberből.

Lehet, hogy fárad vagy csökkent a szexuális érdeklődése...stb., ha régen jó volt együtt nem kell rögtön a szakításra gondolni. Helyre kell hozni amit lehet.

Ez a második házasságom, boldog vagyok.

Fontos a szex a házasságban mert egy jó házasságot is képes tönkre tenni és egy rosszabbat megboldogítani.

Mindennek a feltétele a : SZERETET!

Azt szoktam mondani magamban, hogy amik megtörténtek velem a múltban, azok mind hozzájárultak ahoz, hogy most boldog lehetek a jelenemben. Ha más úton mentem volna régen, akkor most nem itt tartanék, a jelen boldog perceit pedig élvezni kell és hálásnak kell lenni érte.

Az embernek el kell fogadnia, hogy nem tökéletes, hibázhat, majd legközelebb nem úgy csinálja... egy életen át nem hibáztathatjuk magunkat a régi döntéseinkért. Megtörtént, elmúlt, le kell zárni és továbblépni. Másrészt pedig akkor tudjuk igazán értékelni a boldogságot, amikor már megtapasztaltuk, milyen is boldogtalannak lenni.

Rendes vagy, hogy segítesz a feleségednek, ritka az ilyen férfi.

11.21-es: én segítenék a férjednek, hogy ne terheld őt.

Amúgy meg igazad van. A jó szex összetarthat sokáig egy rossz házasságot, de a rossz szex szétbarmolhat egy jót. És szét is cseszi. De egyébként a rossz szex feszültségeket szül. Nekünk volt egy időszakunk, amikor 2-3 hetente voltunk együtt a párommal, hát ne tudjátok meg. Az is kevés volt, most meg hónapok maradnak ki.

Irj privit, ha érdekel.

Szerencsés fickó, nálunk ugyanez van amit a kérdező írt.

Ha megvannak köztetek a megfelelő érzelmek,a bizalom,a tisztelet...stb akkor talán érdemes lenne szakemberhez fordulni.Én az első házasságomban ugyan így voltam,de nálam oka volt.Teljesen kiábrándultam a semmirekellő férjemből,aki nem volt hajlandó sem dolgozni tisztességesen,sem semmit tenni a családjáért.

Azóta már 10 éve boldog házasságban élek,és a gyerekeink születése után csak mégjobb lett a házaséletünk,még közelebb kerültünk egymáshoz.Persze a pici gyerekeinktől néha nehéz megoldani,de a vágy az akarat megvan.És nekünk sokat jelentenek a napközbeni gesztusok is,hogy pl nem tud a férjem mellettem úgy elmenni,hogy akár egy kicsit hozzám ne érne,sokat puszilgatjuk szeretgetjük egymást.

Nálatok mindenféle megnyilvánulása a szeretetnek mellőzött,vagy csak a szex?

Bár ennek természetesnek kellene lennie minden családban, én is virtuálisan hátbaveregetlek, amiért sok férfival ellentétben kiveszed a részed az otthoni teendőkből! Így minden megteszel, hogy a feleséged ne legyen túl fáradt a szexhez - úgyhogy maradt lehetséges okként, amit a többiek írtak, hormonális vagy önbizalom probléma. Esetleg az, hogy nem akar újra teherbe esni? (mert pl. nagyon fájt neki a szülés, megszenvedett a terhességgel, stb. és a szexet nem tudja ettől elválasztani?) A valóban biztonságos védekezés javíthat a kedvén.

Az önbizalom probémán pedig az, ha elmondod neki, milyen szép nőnek tartod, sőt, hogy lett egy közös gyereketek, még szebbnek. (vagy bármi, Te tudod, mit szeretne hallani!!!) Tudom, hogy így is többet teszel meg, mint egy átlag férfi (ezt ebben a formában fel ne ródd neki!), de ha megfejelnéd egy kis udvarlással, (hihető! nem üres!) bókokkal, romantikával, olyan ölelésekkel, amikről nem süt egyből, hogy mit akarsz (!), hosszas csókolózással, mint amikor még randiztatok (sok érfi elfeledkezik erről, pedig a nők később is szeretik) lehet, hogy eredményes befektetés lenne.

Lehet, hogy a szex még terhére lenne direkt formában, de iyen esetben a gyengédség eredményesebb, - én nem azt akarom, csak bújjunk össze, és akkor hopp, megtörténik, az ilyen az egyik legjobb szex :D - mint az unszolás, sértődés, neheztelés.

Hypathia