Rosszindulatú, önző, irígy, korlátolt férj és anyós? Mit tegyek?

Sehogy!

Így jártál; akkor létesítettél kapcsolatot, amikor még nem volt meg a választáshoz szükséges emberismereted, bölcsességed, érzelmi érettség megállapításához szükséges tudásod.

Ez a társadalmunk hibája is: rövidebbnek hazudja az egyes életszakaszokat, mint azok valójában; házasságra, párkapcsoltara éretlen korban normálisnak tartja a párkapcsolatot, házasságot, sőt kifejezetten hajszolja az embereket, hogy minel korabbi életkorban létesitsenek szerelmi kapcsolatot.

Az ember kb. 35 eves kora elott esélytelen hogy érzelmileg felnőtté váljon.

A meséltekből tipikus gyermeki jelenség: az anyjáról nem vált le, az anyjára hallgat, az anyja szavait fújja, az anyjával van - Ellened.

Ilyen nincs!

Felnőtt férfi a saját választását (feleségét) védi meg a saját anyjával szemben: EZ a felnőttség jele.

"Karácsonykor beszéltem anyóssal, aki - most újra világossá vált számomra - irányítja a fiát... "

És az eltelt évek alatt nem voltál képes ezt észrevenni? Annyi de annyi nőről olvasni itt is akik még idejében észrevették ezt és otthagyták a pasit még mielőtt bármilyen gyerek jött volna. Te miért nem? Talán nem merted észrevenni?

Amúgy én ilyenben nőttem fel szóval csak a gyerek szemszögéből tudok nyilatkozni. Az biztos hogy ha felnő nem fog tudni rátok felnézni, tisztelni mivel egész gyerekkorában csak az egymásra mutogatást fogja látni, "apád ilyen meg olyan", "anyád ilyen meg olyan", "ő a hibás mindenért!", "nem mert ő!". És ez az ő számára végtelenül lehangoló és ha mások előtt fog ez menni akkor megalázó lesz, és valószínűleg soha életében nem lesz képes ezeket elfelejteni. Szeretni fog tudni titeket de ne várjátok el tőle hogy példaképek legyetek a szemében. Az a hajó már elment.

Ja és imádkozzatok hogy ne haragudjon majd rátok ezért egész életében és hogy ő ne fussa majd le ugyanezeket a köröket a saját kapcsolataiban. Segíteni úgyse fogtok tudni neki mert nem fogja hagyni nektek, mivel ugyebár nem lesztek párkapcsolati szempontból követendő példák számára. És ne mondd hogy ez csak a férjed meg az anyja hibája mert nem az! Kettőn áll a vásár bárki bármit mond!

"Nagyon nehezen viselem, idegileg kivagyok, ügyvédem szerint ne költözzek el, amíg nincs papíron megegyezés... Félek, hogy így nem tudok olyan anyja lenni a gyerekemnek, akit megérdemelne..., hogyan tudnék lenyugodni, beletörődni abba, ami most velem történik? Aki hasonló helyzetben volt, hogyan viselte el azt a negatív, rosszindulatú légkört? Előre is köszönöm a válaszokat!"

Rá kéne jonni, hogy milyen (anyagi?...) érdeke fűződik az ügyvédnek ahhoz, hogy ilyen tanacsot adjon, mert jogilag semmi nem indokolja, hogy ott maradj....

szerintem minel elobb fedezékbe kéne vonulnod, ahol nem bánt tovabb senki.

"Ahogy megszületett a gyerek, a férjem sokszor kiborult, ordítozott, mindennek lehordott..."

Amikor az embernek gyereke szuletik, az felébreszti a sajat csecsemokoraval kapcsolatos érzelmeket. Pl. az anyja bantotta, nem volt eleg jo anya, nem orult neki igazan, haragudott az apjara, stb...

Ez ezert lehet.

Sajnos ezek a dolgok csak menet kozben derulnek ki.

Talan Hellinger-féle csaladallitasal lehet ezen segiteni.

"itthon néha voltak vitáink"

Hát ez az, akkor mégse volt rendben minden.

"Rosszindulatú, önző, irígy, korlátolt férj és anyós?"

Meg egy önáltató feleség...