Mennyi idő alatt sikerült feldolgozni?

Nem mindegyik ilyen és találsz jobbat,ne aggódj.

És ne engedj, keressen magának helyet, ha nem megy segíts neki,vagy menjen haverhoz

Elsővel teljesen egyetértek. Nehogy meggondold magad és együtt maradj egy ilyen erőszakos emberrel, akárhogy fog könyörögni és esküdözni, hogy soha többet nem fordul elő, ne higgy neki!

Találsz ennél 100x jobbat, nem minden pasi ilyen.

"És attól félek minden férfi ilyen és úgysem találok nála jobbat."

A bántalmazást tűrő nők egyik tipikus mondata. Ne hidd el neki, mert ez egy ördögi kör amiből később nehéz kiszállni. A párod valószínűleg úgy gondolja, hogy már magához kötött és így bármit megtehet. Az elkövetkező időszakban vigyázz. Ilyenkor jön a nagy bocsánatkérés, megbánás, ígéretek. Ne dőlj be neki. Találhatsz magadnak normális férfit hidd el sokan vannak. Kitartás.

Hiba ha elfelejted neki. Én évekkel ezelőtt megismerkedtem egy fiúval, 26 voltam imádtam, a zsánerem volt, jó volt az ágyban is vele stb, de egyszer leköpött. Már nem is emlékszem a vitára, vagy, hogy mi miatt köpött le, de képzeljétek én feküdtem az ágyon hason, és olvastam, ő meg veszekedett valami miatt velem, és egyszer csak odajött leköpött és rámdobta a takarót. Én bennem komolyan mondom, hogya vér is meghűlt. Feküdtem a takaró alatt, és úgy meg voltam döbbentve, hogy levegőt is alig vettem. Na mondtam neki, hogy arra van az ajtó, lehet menni innen a p.csába, ne is lásam többé..mit képzel ő stb. Könyörgött, hogy ne küldjem el, nem akar hazamenni a nagyanyjához. Nem tudja mi ütött belé, életébe ilyet még nem csinált stb. Na mondom fasza...végül minden maradt a régiben, együtt maradtunk, teltek múltak az évek, soha de soha nem bántott, viszont féltem tőle. Nem fenyegetett nyiltan...csak olyan módszeresen érzelmileg nyomorított. Ezt nem tudom másképp kifejezni.

Aztán egy szép őszi napon megint veszekedtünk, és szembeköpött ismét. Ordított velem, elhordott mindennek, és jó alaposan a szemem közé köpött. Csak álltam ott, és meg sem mertem szólalni, de még csak le sem mertem törölni:( Borzalmas volt. Némán, könnyek nélkül zokogtam, Kirángatott a házból, emlékszem esett az eső, és néztem a pocsolyákat ahogy ráncigált magával az utcán. Akkor még nem mertem elhagyni, várnom kellett mig összejött anyi dugi pénzem, hogy albérlet kauciót tudjak fizetni, titokban kerestem albérletet is. És egy szerdai reggelen hívtam egy taxit, a cuccaimat titokban összecsomagoltam, és leléptem.

Nagyon sírt.

Én is.

De én örömömben.

Nagyon megbántam ezeket az éveket amiket vele töltöttem.