Hogyan lehet 'túlélni' egy válást?

Bocsánat az offért, de még kicsit idekapcsolódik:

16 vagyok, és a legtöbb ismerősöm azt mondja, hogy nem örülne neki ha együtt lennének a szülei, mert elviselhetetlen amennyit veszekednek. A barátom majdnem 18 volt mikor elváltak a szülei, és mondta, hogy nagyon rossz volt az éveken át tartó marakodás, örül neki, hogy anyukája talált olyat, akivel boldog. Persze más eset, mert ő már 'felnőtt' mire váltak. De azért nem kell túldramatizálni, ahogy itt sokan teszik. Nem jó neki, persze, de sok mindenki van akinek elváltak a szüleik, és mégis felnőttek.

Úgy látom, a végére megszületett a lényeg. :)

Ha a két ember már végképp nem tudja megmenteni a házasságát, akkor a legjobb, amit tehetnek, hogy normálisan elválnak. Habár, ha egy házasságban már annak megmentéséről kell gondolkodni, akkor már meg van pecsételve a sorsa. Nagyon ritka, és kicsi az esélye, hogy egy "megmentett" házasság ideálisan fog működni tovább. Az csak arra jó, hogy a felek ideig-óráig elhiszik, hogy ők mindent megtettek, aztán csak idő kérdése mikor kezdődik minden elölről. Ha pedig "megerőszakolják" magukat, pl. a gyerek miatt, és ezért maradnak együtt, na ez a legsz@rabb mindenkinek.

már az alapfelállásnál van eltolva sok házasság: múló szerelemre, vagy egyéb nem túl tartós emberi érdekre van alapozva, vagy csak egy lepapírozott átmeneti élettársi közösség. Emiatt a megtartó ereje is kicsi, sőt nem erősebb, mint a gyengébbik fél.

Isten terve szerint viszont a házasság egy szövetség, ami egész életre szól, jóban és rosszban is. A két ember Isten előtt szövetkezik, és ezt áldja meg Isten. Amíg a két fél hű az eredeti akarathoz, és egy akaraton vannak efelől, addig Isten is bele tudja tenni az ő természetfeletti részét, amitől valóban hosszútávon működő(bár nem feltétlenül zökkenő mentes) lesz a frigy.

A negatív szellemvilágnak pont azért fontos célpontjai a házasságok, mert nagyon sok múlik rajtuk.