Anyáék elváltak, és egyre rosszabb nekem. , Mit tudnék csinálni?

Törvényesen apával maradtam,de 1 hetet anyánál, egy hetet apánál vagyok. Jobb hogy elváltak, mert nagyon durva veszekedések-verekedések voltak, de nagyon sokszor rájövök, hogy másoknak milyen jó,hogy együtt vannak,nincs vita, együtt mennek az anyjukkal-apjukkal kirándulni... Azt már megszoktam,hogy átkozzák,szidják egymást,még anyu élettársa is szokta apám, apa is őt. Nem jó helyzet,de ez van, el kell fogadni. Nyáron még könnyen ment,mivel egyik nap itt- másik nap ott aludtam,de így suliidőben ezt nem csinálhatom meg. Viszont amikor eljöttem apától olyan lelkiismeret-furdalásom volt,egész éjszaka bőgtem,másnak még osztályfőnököm is félrehívott,hogy mi baj van. ( jókedvet színleltem,azt mondtam semmi,hiszen nem akarom elmondani senkinek sem)Apa hívogatott telefonon,ő is mondta,hogy hiányzom,és ettől még rosszabb kedvem lett. Aztán szép lassan megszoktam anyánál, esténként is volt egy szokásos napirendünk,és élveztem is ott lenni,de hiányzott már apa. Aztán ma visszajöttem apához,egy hét múlva megint megyek anyához. Most pedig anya hiányzik nagyon, az hogy esténként együtt tv-ztünk,ettünk..., már megint itt sírok. Nagyon rossz ez így :( Nem akarom nekik ezeket elmondani,mert utálok az érzéseimről beszélni,még a legjobb barátomnak sem mondom el. Ha pedig belegondolok,hogy milyen rossz lesz karácsonykor,hogy anya már nem lesz itt,nem fog díszítgetni... stb.. :(

Mit tudnék csinálni? Összehozni nem lehetne őket az biztos, ha pedig csak két hetente költöznék akkor már nagyon hiányozna valamelyikük. Mit csináljak?