Mi a jobb? Ha a gyereknek még csecsemőkorában válnak el a szülei, ezzel megkockáztatva, hogy apa nélkül nő fel, vagy ha 10-15 évesen, amikor már ő is látja a veszekedéseket, és mégjobban megviseli a dolog?

Hát nem tudom, ez nem csak ezen múlik. Én 17 voltam, amikor a szüleim elváltak, de nem voltak veszekedések. Volt pár hét, amikor eléggé vibrált a feszültség, de már nagy voltam, megtehettem, hogy elhúztam otthonról, ha ez zavart. A szüleim jóban vannak egymással, én is jóban vagyok mindkettejükkel, szóval nekem ez nem volt para.

A saját esetem egész más. Én a kisbabám apjával akkor mentem szét, amikor még csak terhes voltam, és jobb is ez így, mert már akkor is botrányos veszekedések voltak, ha még évekig kapálózunk, akkor még rosszabb lett volna. Lehet, hogy sosem fogja ismerni az apját (nem keresi már nagyon régóta, én meg hiába keresném, teljesen eltűnt), de szerintem jobb is így, azt kell mondjam, alaposan mellényúltam vele, mert egy gonosz ember.

Szia!

Akkor jobb, mikor még a gyerek kicsi, én 13 voltam mikor elváltak anyuék és rohadt szar érzés volt és azóta is sokat sírok, mert vagy apa nélkül kell élnem és ő hiányzik, vagy anya nélkül, akkor meg ő. Ha akkor válik el az ember, amikor még kicsi a gyerek, akkor úgy nő fel, hogy nincs apja vagy anyja, és mikor nagy lesz majd ő eldönti hogy meg akarja e keresni az apját/anyját vagy sem.

Szerintem egyértelműen akkor jobb mikor még kicsi.

Jah és nem lát veszekedést, nem veszi észre a szétválást, magát a költözést stb.

( amúgy ha nem vagyok tolakodó, megkérdezhetem, hogy válásra készülsz? ne válaszolj, ha nem szeretnél )

szia

Egy ismerősömék most válnak, 3 éves a gyermekük. Megbeszélték, hogy nincs vita a gyerek előtt úgyhogy most csak annyit lát belőle hogy külön szobában alszanak és ha a közös lakást el tudják adni akkor persze külön mennek.

Szerintem a válás sehogyse jó a gyereknek de talán pici korában nem érzi annyira az apa hiányát mint 3-4-5 éves kortól.

Az én szüleim még mindig nem váltak el, pedig már az elején kellett volna, és nézd mi lett a vége:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

Persze nem kell mindenhol így történnie...mindenkinél más, csak azt nézd, minél többet ért a gyerek, minél több esze van, annál rosszabb...

Hát szerintem az a szülő akit alig ismer a gyereke,nem gondoskodik róla megfelelően minden tekintetben azért mert nem él együtt az exével,az annyit is ér.Az ilyen ember nem szülő,nem apa vagy anya.És akik nem hagyják ki a gyerekeiket a csatározásaikból,azok sem jó szülők,primitív ostoba emberek.Felnőtt embereknek kellene annyi ésszel rendelkezni,hogy ha egymással harcolnak a gyerekük előtt,azzal neki ártanak a legtöbbet.

Elég sajnálatos az,ha egy gyerek nem nőhet fel teljes szerető családban.De ha már így van,akkor legalább nem kellene tetézni még a dolgokat.A külön élő szülő is tud gondoskodni megfelelően agyerekéről ha akar,és ha vannak a felek annyira intelligensek,hogy ezt egymással együtt működve tegyék.

Hm? Én még kicsi voltam mikor váltak, de nálunk a fater miatt, mert ivott. Csak a válás a megoldás? Amúgy egyik sem jó, főleg ha valamelyik szülő uszítja a másik ellen.

Nekem rossz volt, mert apám ivott és olyan női voltak, akik szintén ittak, veszekedtek akkor is amikor ott voltam. Borzasztó volt. Ha nincs más megoldás minél hamarabb! Ne legyen emlék.

Minket apukám akkor hagyott ott amikor a bátyám 3 én meg 1,5 éves voltam:S!

Anya megadott nekünk mindent mi voltunk a szeme fénye, de amikor már tinédzser korba léptünk akkor nagyon sok probléma volt és kellett volna egy férfi is!

Meg pl én nagyon érzékeny vagyok mert mindig anyásan lett hozzám szólva...tehát ezek kb a rossz dolgok a fiatalon lévő elhagyásnak!

De ha megtudod majd őket fékezni akkor szerintem ez jobb mint ha akkor kap a gyerek traumát amikor tinédzser és van elég baja!

(ez csak az én véleményem)

14/F