Még nem váltunk el. Bajom lehet a gyermekelhelyezésnél, ha nem mindig adom oda az apának a 2,5 éves kislányt?

Bírom a kritikusokat! De legalább úgy kezdted, hogy miért...

Mivel ezt a hétvégét kérdeztem, nem pedig általánosan, így esetleg gondolható, hogy van vmi.

Az ok, hogy feljöttek kedves anyósék, akik mindennek a megrontói, házasságunkat is beleértve. (Persze ebben a férjem is hibás, de ők jobban.)

És amíg a pocimban volt, addig ő volt (leendő gyermekem) a falu szégyene (mi pesten lakunk), és amíg nem költöztem el a férjemtől, addig mindent kitaláltak, hogy feljöjjenek. Csak úgy szeretik nagyon az unokájukat, meg úgy akarták látni, ha házhoz ment... (250 km!!!)

Most persze már ott lebzselnek, még ott is alszanak.

Persze ma elvittem, mert nem akartam balhét, de iszonyú gyomoridegem van, ahogy azok képmutatóan nyalják-falják és tudom, hogy örülnek, hogy nem vagyok ott! Amit persze a férjem nem hisz el... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Na röviden ennyi... :((

Köszi, de ez a ráhatás el van vetve, mert pont azért ment kútba a házasságunk, mert iszonyú vak a szüleivel szemben...

A ráhatást pont jókor írtad!

Mikor hazahoztam, aznap este fürdéskor, minden előzmény nélkül mondta nekem: el fognak venni tőled emberek... (nem volt szomorú, mert úgy sem tudja mit jelent, de tudom, hogy ilyeneket az én környezetemben nem hallott)

És persze nem tudom számon kérni, mert úgy is letagadják. De nem is akarom, így legalább nem tudják, hogy mit tudok.

Viszont most sírt először este, hogy apához meg mamához akar menni. Amíg csak az apjával volt, nem volt gond!

És abban biztos vagyok, hogy sopánkodva, mártír módon töltötte az anyós a lányom fejét, hogy jajj de keveset látlak, jajj mikor látlak legközelebb, stb.

Úgy megmondanám neki, hogy egye meg amit főzött, de a kis 2 éves lelkivilágát hagyja ki belőle!!!