Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Kiraknád az önzősödő, hidegülő nőt az életedből?
Figyelemfelkeltésnek szántam a kérdés stílusát. Nekem sem egyszerű. Tizenéve vagyunk együtt (és ahogy pár másik kérdésben is kifejtettem) nálunk nem én, a férfi kezdtem "sörrel meccset nézve felhajtott wc deszkán büfögni" - :) mármint hozni az elsnasszosodó férfi sztereotípiáit, hanem a párom az, akit igazából a saját gondján kívül olyan nagyon mélyen nem érintett meg másé és ő az, aki afféle szobatársként lakik nálam, réges-rég nem a meghitt párkapcsolat dominál.
Én próbálkoztam még figyelmesebbé válni - de nyilván nem akarom ezzel szinte megfojtani.
Próbáltam tárgyilagos kérdésekkel kiszedni belőle, hogy esetleg un-e elege van-e a kapcsolatunkból, stb. De ő mindig azt nyilatkozza, hogy nem, hogy ne,m akar szakítani vagy szétmenni. Ugyanakkor nekem meg ez a rideg, elhidegült, már-már humorérzéktől is mentes létezés kezd a terhemre menni. De ha pl észérvekkel és példákkal alátámasztva rábizonyítom, hogy ő az, aki figyelmetlen és ő az, aki olyan megközelíthetetlenül távolságtartó, holott régen nem ilyen volt, akkor tagadja, szerinte én kötekedek.
Empatikusabb nők! Szerintetek miért lett ő ilyen? Rajtam mi múlik? Lehet ebből jól kijönni, vagy fel is út le is út?
Persze mindenki válaszára kíváncsi vagyok. Akár olyanokra is, akik ultimátumot intéztek a párjukhoz és ezzel elérték a kért változást, olyanokét is, akik szerint természetes a változás és egy tizenéves kapcsolatban én túlzok azzal, hogy romantikusabb létre vágyom stb stb.
Sajnos ő otthonról sem hozott gyengéd odaadó példákat. Az anyja is egy kimondottan rosszindulatú, pletykás, csak a saját érdekeit néző valaki. (Még a felnőtt lányát is képes kifosztani anyagilag - ismert sztori a gyk-n ez is.) Ha igaz a "nézd meg az anyját, vedd el a lányát" mondás, akkor most eléggé megtorpantam...
válasza:Csak akkor érdemes harcolni egy kapcsolatért, ha abban mindkét fél partner.
Ha nincs gyerek, akkor gondolkodás nélkül ki kell lépni.
Nem vagy boldog mellette. Ez elég indok.
Ha van gyerek, akkor azért van mit mérlegelni.
válasza:"De ha pl észérvekkel és példákkal alátámasztva rábizonyítom, hogy ő az, aki figyelmetlen és ő az, aki olyan megközelíthetetlenül távolságtartó, holott régen nem ilyen volt, akkor tagadja, szerinte én kötekedek."
Érzelmekkel szemben az észérvek hatástalanok. Csakis nagyon magas intelligenciájú nők esetén működik, az pedig nyílván ne olyan pasit keres, mint te.
Egy kapcsolat mindig két emberen múlik. Akkor is tudtad, amikor összejöttél vele, hogy milyen az anyja. Számtalan kiváló jellemű, jó szívű, kedves teremtésnek van szörnyű anyja - mégsem válik olyanná, mint anyuka.
Ha valóban önző és hideg-rideg ember, és neked erre nincs szükséged, akkor mi itt a kérdés?
És vajon mennyi a te bűnöd abban, hogy ilyenné lett?
válasza:Én kilépnék!! Biztos találnál olyan lányt, aki értékel téged!! Mert a leírottak alapján sokkal jobbat érdemelsz!! Kapcsolatban vagytok?? Nem vagytok házasok? Az elsőnek egy részt igaza van, nem tudom van e gyerek, de nem érdemes azért egy olyan emberrel maradni aki ennyire elhidegült. (tapasztalat!) Nem mindig lehet megjavítani egy kapcsolatot, sajnos.
36/N
válasza: válasza: válasza: válasza:egy nőnek az érzelmeire könnyebb hatni,én leülnék szemtől
szembe és elmondanám h mit ÉRZEK jelenleg a kapcsolatunkkal kapcsolatban és ha szerinte sem javítható,hagyjuk.Ha erre nem kap észbe,nem hatja meg,akkor lépnék.Én sajnos nem kaptam ultimátumot,csak 3röhejes mondatot h mi volt a baj,és ezért keresett mást magának.Azonnal tepertem h javítsam de ő nem akarta.Két emberen múlik,de egy próbát érdemel 10en X év. 30N
8-as, köszönöm. Jót írsz, a baj csak az, hogy akár hányszor elmondom neki, hogy úgy érzem, hogy távolságtartó, hogy rideg, hogy nem figyel rám, hogy fáj, hogy elutasít, stb, akkor azt mondja, hogy neki semmi baja, nem érti, hogy miért piszkálom, miért kötekedem vele. (ha nem is ezekkel a szavakkal)
Ő a fáradtságára és az anyjával való (amúgy tényleg felőrlő) konfliktusára hivatkozik.
Azonban nekem meg ez azért kevés, mert szerintem egy párkapcsolatban lenne szerepe azoknak, a máshol "szeretetnyelv"-nek nevezett tényezőknek, mint: "minőségi idő", "érintések", stb. A gondoskodásával nincs baj, csak én nem házvezetőnőt szeretnék, hanem igazi pért. Olyat, aki régen volt.
Nőként mit mondasz, ha nem akar kilépni/válni/szakítani egy nő, de egyszerűen nem ismeri el azokat a "hibákat" amiket a férfi felró (jelen esetben az intimitást, kedvességet stb hiányoló dolgaimat), akkor mit tehetek?
(Kézenfekvő lenne "kidobni a pi..ába, hogy a lába se' éri a földet", gondolom többek szerint. Attól tartok, hogy ez nem oldaná meg a gondomat. Mármint azt, hogy én Őt szeretném, de kedves, jóérzésű kapcsolatban magam mellett.) Nem tudom, hogy ilyenkor egy ultimátum segít-e.
Tegnap néztem egy Csernus-estet párkapcsolatokról. A megcsalást feszegették. Egy nőt kérdezett, aki elmondta, hogy a pasiját megcsalta, mert nem kapott tőle figyelmet, gyengédséget. Erre Csernus kérdezte: "Mondja csak kisasszony? Szólt ön a partnerének, hogy >>Figyelj rám is kicsit?<<"
"Hát nem." - hangzott a válasz. Csernus egyből visszakérdezett, hogy "Miért nem?". Erre a csaj mukkanni sem tudott.
Namost én abban különbözöm a fenti hölgyikétől, hogy én szóltam, szólok, folyamatosan küldöm a jeleket, hogy nekem ez így nem jó. Változtatást sürgetve.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!