Ti hogy tudtatok túl lépni azon h elváltak a szüleitek?

Engem különösebben nem zaklatott fel pedig csak 8 éves voltam. Lehet azért mert sokszor csak éjjel ért haza a melóból meg azért mert még a válás után is volt hogy odajött hozzánk aludni a mamám volt szobájába vagy arra keltem hogy majd lelök a SAJÁT ágyamról éjjel :D

Meg jártam is sokat hozzá hétvégenként meg nyáron, a nőjét nem nagyon bírtam de hát nekem nem is vele kellett foglalkozni, nem hozzá mentem hanem faterhoz. Mondjuk azt sem értem hogy azt a nőt minek tartotta mert amikor elmentünk vagy ketten voltunk akkor elég érdekes dolgokat mondott róla :D Meg mondta is hogy vele ne foglalkozzak hogy ő mit mond, mit akar.

Könnyen. Sokkal nagyobb volt a nyugalom a szüleink válása után. Nem kellett az állandó veszekedéseiket hallgatni.

Ettôl függetlenül nagyon szerettük ôket. Sokat voltunk apánál is.

mivel olyan apró voltam akkor, h tudatosan fel sem fogtam, így nem érintett mélyen, tehát pl nem sírtam apám miatt, nem mondtam, h hiányozna.

anyám barátja normális fickó volt, kiváló pótapa, de nem játszotta meg magát, h mostantól ő a faterom. sokat tanultam tőle, szerettem vele lenni.

apám néha elvitt láthatásra, állítom, h a barátnői normálisabbak voltak mint ő maga.

attól, h elváltak a szüleid, nem dől össze a világ, ugyanúgy tarthatod mindkettőjükkel a jó kapcsolatot, max egyikükkel nem élsz egy lakásban. gondolj bele, vannak akiknek pl. nem élnek a szülei. na, az klasszisokkal tragikusabb mint egy válás.