Válásnál miért csak a nő számít embernek?

Hát én meg pont az ellenkezőjéről tudok oldalakat írni.

Közvetlen közelről a saját apám példáját tudom felhozni.

3 pici kislányt ítélt a bíróság az apámnak. Az anyám egész egyszerűen nem volt hajlandó velünk foglalkozni. A bíróságon figyelembe vették, hogy mindent apám csinált, és hiába küszködött anyám, apunak lettünk ítélve (ami nagyon jó volt)

Vagy itt van a legjobb barátom esete. A volt felesége úgy döntött nem engedi, hogy lássa a lányát, de tartotta a markát amikor gyerektartást kellett fizetni. A barátunk egyszerűen addig ment a bíróság, gyámügy és mindenki nyakára, míg elérte azt, hogy az anyukát megbüntessék a gyermek láthatásának akadályozása miatt. Másik komoly pénzbírság után inkább engedi, hogy apa-lánya találkozzanak.

Rengeteg hasonló esetet tudnék mesélni még. A gond inkább az, hogy a férfiak többsége nagyon hamar feladja, mondván

"úgy sem lesz belőle semmi!" és így persze, hogy az anyuka a nyerő. Mert ő minden nap ír vagy megy panaszkodni. Pedig csak annyit kéne tenniük, hogy minden nap harcolnak a jogaikért.

De az a férfi aki 1-2 alkalom után feladja, azzal a bíró, gyámügyisek sem tudnak mit kezdeni.

Ismerek olyan esetet,amikor az apukánál alig lehet kiharcolni,hogy elvigye láthatásra a gyereket.Ismerek olyan esetet,amikor folyamatosan hazudozik,átvágja a gyerekeket.Ismerek olyan esetet amikor apuka maszekba 3-400 ezreket keres,a gyerekekre meg fizeti amit a minimálbérből megállapítottak,és röhög a markába.

Látod vannak ellen példák is,én úgy gondolom,férfiba és nőben is vannak olyanok,akiknek nem való a gyerek,és férfi és nő ellen is hozott már a bíróság érthetetlen döntéseket.

Én ezt nem így látom. Bár szerencsére a mi ismerősi körünkben és a családban is nagyjából normálisan zajlottak a válások. A gyereket nem tiltja senki sem a másiktól. Ahol az apa nem látja a gyereket, ott nem is akarja, nem foglalkozik vele. Szóval ilyen nagy különbségek nincsenek, hogy a nők szemetek, a férfiak meg szentek.

Személyes tapasztalat alapján apuka nem foglalkozik a gyerekkel, pedig nem tiltom tőle. Inkább az új barátnője tiltja, mert nagyon féltékeny ránk. Gyerektartást nem fizet. Bíróságon a bírónő meg konkrétan felfalta a szemével, annyira tetszett neki. Kb. ennyire érdekelte az ügyünk.

Jó, van néhány ellenpélda.

Olyan is van, ahol az apát (vagy az anyát) nem érdeklik a gyerekek.

De BÁRMIFÉLE vitánál 96%-ban az anya győz.

Azért ez elég durva.

Amerikában még rosszabb: ott olyan is van, hogy a gyerek (és a nő - mert ott olyan is van) tartásdíja meghaladja a férfi fizetésének 100%-át!

És a szabályok is nagyon szigorúak: pl. csökkenteni lehet, ha beteg, vagy kirúgják - de csakis előre bejelentve, utólag már nem.

Ha nem tud fizetni, akkor pedig börtönbe kerül. Semmilyen más adósság miatt nem lehet senkit börtönbe zárni, csak tartásdíj miatt.

Ez még általánosításnak is gyenge. Vannak szemét nők és szemét férfiak is. Ahol apuka igazán akarja a gyerekeket, ott jó eséllyel megkapja.

Én több olyan esetről tudok, ahol apuka nem is akarta a gyerekeket, mert szabadságot akart, meg új nőt, meg akármit. Na most akkor ez az általános, csak mert én ilyenekről tudok?

Van abban valami, amit a 6-os ír.

Szerintem azért kapják meg ilyen nagy arányban az anyák a gyereket, mert a férfiak eleve nem is akarják nevelni.

Persze nem biztos, hogy azért mert nem akarnak vele foglalkozni, meg csak az új életükkel akarnak foglalkozni. Hanem úgy gondolják, hogy az anya mellett lenne jobb a gyereknek, mert azért nagy %-ban egy kisgyerekek jobban kötődik az anyukájához, mint az apukájához, mivel anyuka tölt vele több időt. Meg talán apuka el sem tudja képzelni, hogyan oldaná meg a munkát, a gyereknevelést és a háztartást egyszerre egyedül.

Amikor könnyedén bedobja valaki, hogy "96%-ban a nők győznek", elsősorban is szeretném tudni, honnan vesz ilyen statisztikát. Netán a saját ismerősi körében esetleg előfordult 2-3 eset alapján? Mert hogy hivatalosan tudomásom szerint nincs ilyen statisztika. A bírósági statisztika alperest és felperest különböztet meg, az pedig férfi és nő egyaránt lehet.

Ami magát a kérdést illeti: pro és kontra lehet sorolni példákat. Saját több évtizedes praxisomban apák és anyák részéről egyaránt láttam aljas és hazug támadásokat, lejáratókampányokat a másik fél ellen. A bíróság egyébként a gyermek elhelyezésének kérdésében dönt, az viszont már a felek intelligenciájának függvénye, hogy ebből aztán mi lesz, békés és rendezett együttműködés a gyerek érdekében, vagy újabb perek sorozata és a szerencsétlen gyerekek elvadítása egyik vagy másik szülőjétől (ezt pedig nincs az a bíróság vagy gyámügy, aki meg tudja akadályozni).

Az a hozzászóló pedig, aki azt írta, hogy a tartásdíj-adósság miatt börtönbe lehet kerülni, butaságot írt. Akkor bűncselekmény a tartás elmulasztása, ha valaki önhibájából nem fizet, tehát nem azért, mert lenne rá pénze, csak nem akar fizetni. Az önhibát a bíróságok kötelesek vizsgálni és sok felmentő ítélet is születik, főleg az utóbbi években, amikor nagyon sok ember szegény. Persze azért igen sok olyan apukát láttam, aki papíron minimálbért keres és erre hivatkozással széttárja a kezét a bíróságon, hogy hát sajnos ő nem tud ebből többet fizetni, közben pedig Mercedesszel jön a tárgyalásra és csörög rajta a sok arany. Valakinek a tényleges vagyoni viszonyait ellenőrizni nagyon nehéz, de, és ezt ugyancsak több évtizednyi tapasztalat után mondom, a bírák túlnyomó többsége nagyon lelkiismeretesen vizsgálódik (nem utolsósorban azért is, mert az ilyen peres fél nemcsak a másik felet, de a bírót is hülyének nézi, azt pedig senki nem szereti).