Akik elváltak: pozitív dolognak tartjátok, hogy a volt házastárssal a gyerekek miatt muszály tartani a kapcsolatot, vagy ez inkább teher?

Ki mondta, hogy muszáj?

Megírja, mikor jönne, egyeztetünk, a kapuban látom fél percre, köszönünk, és mennek.

Ezt nem nevezném kapcsolattartásnak.

A gyerekekkel tud beszélni telefonon, akár napi szinten is.

Mi nem haverkodunk. Közömbös vagyok iránta. Tehát el tudunk beszélgetni emberi hangon, nincs semmi fröcsögés, de direktben nem keressük a másikat.

Én is elvált nő vagyok, kisgyermekkel.

Mivel én kezdeményeztem a válást és a mai napig a lehető legoptimálisabb döntésnek tartom, így a kapcsolattartást sem érzem tehernek. Egyszerűen az elvált léttel jár, ahogyan az alkalmazotti léthez meg hozzátartozik, hogy be kell járni dolgozni.

A volt férjem jó apa, de nem volt jó férj/házastárs- összességében tehát az egyenleg jelenleg pozitív: megmaradhat jó apának, viszont nem kell cserébe a mindennapokban házastársi közelséget ápolni vele.

Sok dolgoban nem értünk egyet a mai napig- viszont a kölcsönös, minden embernek kijáró tisztelet megvan, a távolság miatt talán gördülékenyebben is mennek a gyerekkel kapcsolatos egyeztetések.

Az egy fontos alaptétel, hogy a közös gyermekünknek mindketten a legjobbat akarjuk és lezártuk érzelmileg is a házasságunkat. Nagyon örülök annak, hogy a kisfiamnak élő kapcsolata van az apukájával- és ez fontosabb, mint az esetleges surlódásaink.

Teher legfeljebb annyiban, hogy értelmes emberek egyeztetnek: időben, láthatást stb.- igenis rugalmasnak kell lenni (külföldön élés dolgozik, ő maga is külföldi állampolgár, így a kétheti 1 napos láthatás nem tartható, de ha jön, akkor több időt tud a kisfiunkkal tölteni, sőt el is viszi magához- ebben nekem kell rugalmasnak, engedékenynek lenni és bizony hideg fejjel mérlegelni, hogy a gyereknek az apjával töltött napok többet adnak érzelmileg, mint a bábszínház, ahová jegyet vettem- ilyenkor nem cirkuszolok, hanem engedek.

Cserébe viszont volt már, hogy orvosi kezelés miatt kellett 2 napot kórházban maradnom- a volt férjemmel tudtunk úgy láthatást egyeztetni, hogy a gyerek vele volt- mivel neki tk. mindegy volt akkor az időpont, így ő engedett, ő igazodott.

Szerintem összességében egy korrekt, egyenrangú, tiszteletteljes kapcsolatot érdemes fenntartani a volt férjjel/feleséggel, hiszen a gyereknek ez a jó és követendő: a szülők megmaradnak szülőnek és értelmes, kultúrált embereknek akkor is, ha elváltak.

A volt férjemnek a válás után kb. 2 évvel lett kapcsolata, nekem még nem. Ennek ellenére vagy ezzel együtt is ugyanolyan maradt a kapcsolatunk: a gyerek dolgai, a láthatást beszéljük meg, időnként küldök pár képet pl. sporteseményről vagy jeles ünnep kapcsán, ha érdeklődik, mesélek én is, amit a gyerek még nem tud elmondani magától, biztosítom, hogy elérje telefonon/skype stb. - ehhez ugye én is kellek, nyilván egy 5-6 éves nem kezeli még olyan szinten a telefont/gépet, ahogy kell- nekem ez nem okoz gondot.

Örülnék, ha ez így maradna a gyerekünk felnőtt koráig és remélem, hogy egyszer, ha majd én is találok társat magamnak, az új társ is megérti és elfogadja, hogy a volt férjemmel a gyerek dolgaival kapcsolatban vagyunk, de ez emberi kapcsolat és nem párkapcsolat.

Teher. Határozottan.

Becsületében megsértett férj, akit elhagynak és képtelen feldolgozni. Na ez van nekem.

Gyereknek állandóan szid, ne mondja senki, hogy ez bárkinek jó...