Boldogság minden téren válás után?

Szia kedves érdeklődő!

Én szerencsére, nem vagyok ilyen helyzetben, de van egy mozgássérült fiunk, akit már 19,5 éve nevelünk. Remélem, hogy ebben a nagy fájdalomban továbbra is együtt fogunk maradni a továbbiakban is.

Az én véleményem a kérdésedre a következő!!

A gyermeket nem szabad eltiltani az édesapjától sohasem.

Amint olvasom, láthatja az apukája. Ez így helyes szerintem.

Elősször is csak ismerkednék, tudatnám vele, hogy van egy gyermekem és Ő csak úgy kell számomra, ha a gyermekemmel együtt szeret. Ha nem fogadja el, akkor nem is szeretetre méltó ember. Hogyan is lehet megismertetni a gyerekkel?? Talán egy tippet tudnék írni. A gyerekkel ki kell menni a játszótérre és ott találkozni vele elősször. Vagy séta közben az anya és a férfi ráköszön egymásra, hogy szia régen láttalak! És elkezdenek beszélgetni. Az anya elmeséli a gyereknek, hogy ismeri a bácsit és megbeszélik azt is, hogy fognak még találkozni. És a találkozgatás eldönti, hogy működik-e a szimpátia a férfi és a gyermek között. Mert nem mindegyik gyermek tud hamar feloldódni. Mivel nem ismerem a gyermeket így ezt természetesen az anya dönti el, hogy mennyi időre van szükség az új jelölt és a gyermek között a szimpátia kialakulásához.

Én nem szégyellem leírni, hogy ISTEN házába járok és ott kapok nagyon sok segítséget. Nem ismerem az életviteledet, ezért csak ajánlani tudom. Ha kéred a segítséget egy új apuka megtalálásához, én biztosra tudom írni, hogy a segítséget megkapod. Csak természetesen a HIT szükséges hozzá.

Nagyon remélem, hogy egy picikét tudtam segíteni.Ha még a legegyszerűbb módon is. Ha sokat foglalkozunk egy témával, sokkal nehezebben oldódik meg, ez-az én tapasztalatom. Kívánom, hogy az életben megtaláld a szerelmet és légy nagyon boldog!!!

A tapasztalat bizonytja, hogy nem az a szeretet, ha két ember egymás szemébe néz, hanem az, amikor mindketten ugyanabba az irányba néznek!!!

Üdvözlettel: Erzsó!

Marha nehéz dolog!Nekem elváltak a szüleim 5 éves voltam akkor. Apám nőjét mindíg utáltam ezzel nem is nagyon foglalkozott senki. De sajna anyám párját is utáltam, és csak az a kép van bennem régről, hogy anyám fogja a pasi kezét mikor megyünk valahova és csak azt mondja nekem,mikor én is megfognám a kezét, nem látod kislányom, hogy nem férünk el?

Úgy érzem, ha anyám akkor a pasi kezét engedi el most mindezt nem tudnám leírni.

Persze előbb utóbb felnő a leányzó és kireppen, de hol van az még. Ha azt érezteted vele ő az első és nem az új párod aki majd lesz, szerintem szeretni fogja őt is legalább annyira mintha a saját édesapja lenne.

Én ugyanolyan helyzetben vagyok mint Te,kedves kérdező.Fiatal anyuka 13 hónapos babával,apuka önmegvalósítási terveibe nem fért bele a család,ezért válófélben.Nálunk is akkor láthatja apuka a kisfiát,amikor csak akarja.Nekem még nincs senkim,szerintem apukának van,legalábbis mikor elment volt.Azt nem tudom,hogy találkozott-e már a kisfiam a barátnővel,gyanítom,nem,de engem ez bármilyen furcsa,annyira nem kavar fel.Előbb-utóbb úgyis lesz olyan nő apuka életében,akivel találkozni fog a gyerkőc,és én ez ellen ha akarnék sem tudnék semmit tenni.Az anyukája úgyis én maradok,jöhet bármilyen "kedve néni",és csak ez számít.

A másik oldalról,ami leginkább Téged is foglalkoztat,már én is sokat gondolkoztam.Vannak jelentkezők,de egyenlőre én még nem vagyok felkészülve egy olyan kapcsolatra,ami anya+baba+új apuka lenne felállás.Persze én is szeretnék boldog lenni,szerető társra találni,de nem minden áron.Engem már csak "csomagban" lehet megkapni:),és az én "kis csomagomat" nem adnám egy pasiért sem:).Ha kellek,csak a gyerekkel együtt.

Azt meg hogy hogy lehetne az új partnert bevezetni a gyermeked életébe,mindig az adott helyzet,az emberek döntik el.Ez függ szerintem nagyban a gyerkőc életkorától,mert pl egy babánál és egy 3-4 éves vagy már egy kamaszgyereknél is más és más a célravezető módszer.

Ahogy írtad,neked is még pici gyermeked van,szerintem náluk a legegyszerűbb.Ők még nagyon barátkozóak,és könnyen megszoknak és megszeretnek embereket,és talán még könnyen is felejtenek.Szerintem is először neked kell elég jól megismerned az illetőt ahhoz,hogy érezd,valóban érdemes-e a gyerkőcöt belevonni a kettőtök kapcsolatába.Tehát eleinte gyerek nélkül,de a gyerek legyen mindkettőtök tudatában.Én biztos,hogy nagyon fokozatosan csinálnám.Itt már nincs helye mindent és mindenkit elsöprő,senki és semmi nem érdekel típusú érzelmeknek,ezt a luxust max az apuka engedheti meg magának:).

A séta,játszótéri játék közben,nagyon jó ötlet szerintem.Aztán,ha tényleg komoly,én biztos mesélnék a babámnak akkor is róla,mikor nincs velünk,pl az apukájáról is beszélek neki.És a hétköznapokba nagyon lassan,nagyon fokozatosan építeném csak be az új partnert.Ha tényleg ő az igazi,és tényleg szeret,megérti.Erre viszont szerencsére számtalan példát tudok:).

Boldogság minden téren válás után?

Ez a kérdőmondat rendkívül naiv, ilyesmire inkább válás előtt van esély.Egy új kapcsolat kialakításánál a legkisebb gond a gyermekemmel elfogadtatni a jövendőbelimet.Ekkor kizárólag az érzelmi megnyilvánulásokkal kell foglalkozni.

Buktatók inkább később alakulnak ki, mikor belépnek az anyagiak, felnőtté válás gondjai, majd az unokák megjelenése.Ekkor újra az érzelmek lépnek elő, de megsokszorozva.

Nekem könnyebb megítélni, mert már az unokák is mind felnőttek.