Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Bejelentettem, hogy el akarok válni és nem engedi?
Van két gyerekünk, voltunk terápián mert már nem bírtam tovább. A terápián sem fogadta el, hogy bele kell nyugodni ebbe és egyeztetni az elválás feltételeiről. Nem szeretem már, nem kívánom, nem vagyunk egyáltalán egy hullámhosszon, nem szeretem ha otthon van. Elmondtam neki, hogy el akarok menni (övé a lakás) velük. Persze albérletbe, mert árvaként nőttem fel és nem örököltem és mivel korán jöttek a gyerekek nem volt időm külön gyűjteni. Hálisten olyan szakmám van, ahol lehet érvényesülni és viszonylag sok pénzt keresni, így egyedül albiban is meg tudnánk élni. Nem kérek semmit, se fél házat se pénzt, nem akarok gyerektartást.
Azt sajnálja, hogy egyedül marad, nem akar egyeztetni a láthatásról, pedig a két heti láthatástól jóval többet ajánlanék neki de meg sem hallgat. Bizonygatja, hogy MI változtatunk és minden rendben lesz. A szülei terrorizálnak, hogy tönkreteszem a gyerekek életét, megpróbálnak rávenni, hogy mindennek ellenére maradjak de úgy érzem megőrülök így. Folyamatosan lelkiismeret furdalásom van de visszagondolok a most már sok számomra boldogtalan évre és meSzeretném megbeszélni. Nem látok semmi reményt erre, mintha süket lenne. Nem tudom, mit tegyek, ti mit tennétek?
válasza:
válasza:# 11: Ezt így tök jó kijelenteni, de én próbáltam a gyakorlatban és nem igazán működött, csak sok idő múltán. Mert ha a nő egyedüli feladata éveken át a gyereknevelés, akkor apuka nagyon meg lesz lőve, mikor ott áll két kisgyerekkel, hogy hoppá, ezek esznek, fürdetni kell őket, meg altatni, meg oviba/suliba hordani minden áldott nap és értük is kell ám menni...
Én kezdettől a megosztott felügyeletet szorgalmaztam, de kiderült, hogy az exemnek fogalma sincs, hogy boldoguljon a gyerekkel, a napirendjébe pedig nem illeszkedik a gyereké (nem tudja reggel suliba vinni és időben érte menni - azt meg szerencsére egyikünk sem akarta, hogy a mi gyerekünk legyen az utolsó, akit elhoznak a délutáni ügyeletről, mert az exem csak így tudta volna megoldani a munkaideje miatt). Mivel az exem egyáltalán nem tudott háztartást vezetni, a saját ellátása is gondot okozott, nemhogy a gyereké! Azt meg ugye nem lehet, hogy minden nap mekis kaját egyen a gyerek. Hangsúlyozom: nem én zárkóztam el a váltott felügyelettől: az ex nem tudta megoldani! Sokáig úgy tartotta a kapcsolatot a gyerekével, hogy hozzám jött látogatni, max. délutáni programokra vitte magával, mert nem tudta ellátni!
Kb. két évvel a különköltözésünk után tudtuk megvalósítani a közös felügyeletet, amikor már a gyerek is önállóbb lett és az exem is be tudta vonni az anyját a háztartás vezetésébe, mert a mai napig nem tud se főzni, se mosni. A munkarendjét pedig teljesen át kellett szerveznie, hogy a rá eső napokon tudja hozni-vinni a gyereket (még így is be kellett vonnia plusz segítséget is, hogy ne hatkor menjen az iskolába a gyerekért). Úgyhogy elméletben nagyon szépen működik az, hogy apukának joga van a gyerekhez - de akkor először nőjön fel a feladathoz, legyen képes ellátni, gondoskodni róla!
válasza: válasza:Bérelj egy lakást és költözz el.
Aztán elkezded a válást is intézni.
Dönts, lépj!
válasza: válasza:Elmennék egy ügyvédhez, beadnám a válást, keresnék olcsó albérletet és egyik délután - mikor nincs ott - elköltöznék a gyerekekkel.
Ennyi, attól, mert ő nem akarja, el fognak választani titeket, ettől ne félj.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!