Miért van az, hogy esküvő után hamar elválnak?

Ismeretségi körömben volt ilyesmi, ott annyi volt, h már az esküvő előtt sem volt minden rendben. Szerették ők egymást meg minden, de nem működött normálisan a kommunikáció. Ami problémájuk volt, azt a szőnyeg alá söpörték, nem tudták igazán megoldani.

Azért “verték át magukat”, mert szerették egymást, azt hitték, ez elég.

Semmi köze egymáshoz a kettőnek. Én legalábbis nem azért vagyok 12 év után is boldog a férjemmel, mert összeházasodtunk, hanem mert szeretni akarom és szeretem. Teszünk elég energiát mindketten a kapcsolatunkba, mert akarjuk, hogy működjön.

Sokan azt gondolják, hogy az első pár randi után kész van a kapcsolat és nem kell már semmit tenni azért, hogy működjön. Jellemzően ezek a párok mennek szét pár év után.

Hú. Ne keverjük a dolgokat. Valóban elég jellemző a házasság utáni válás 1-2 éven belül. Igen, lehet, hogy ezek a párok is szétmennének egy idő után, de valamiért sokan épp ekkor mennek szét. Mindenre lehet mondogatni, hogy semmi köze semmihez vagy gondolkodni is lehet.

Leginkább #2-esnél a pont. Ezek a kapcsolatok eleve nem működnek annyira jól, csak valamiért azt gondolják, hogyha összeházasodnak, akkor húde' együtt lesznek és majd minden megjavul. Aztán rájönnek, hogy ez nem így működik és sokszor akár kétségbe is esnek, hogy elrontották az életük.

Az enyém pont ilyen volt. 6 év után esküvő, aztán a harmadik évforduló már külön. Az én válaszom az, hogy nem volt már jó a kapcsolat a lánykéréskor sem, de én, buta módon, azt hittem, hogy a házasság oldja meg a problémát. Hiszen mások is így csinálják! Valahogy mindenhonnan ezt az üzenetet érzékeltem: a boldogság kulcsa a házasság. Azt hittem, a megromlott kapcsolatot ezzel lehet megjavítani. Ez egyáltalán nem racionális, tudom, ne kezdjétek el megmagyarázni, hogy ez hülyeség, mert tisztában vagyok vele :) De ez volt akkor a fejemben, a tapasztalatomat írom. Még jó, hogy gyerek nem lett belőle. Nagyon rossz döntés volt egyébként, a végére úgy istenesen megutáltuk egymást, idáig nem kellett volna eljutni, hanem lánykérés helyett szakítani.

Ja, és annyira akartam én is a fehér ruhát, meg ezt az egész hülyeséget... aztán olyan szarul éreztem magam végig az esküvőn... Tudtam én, hogy nem kéne, de azt hittem, ez így működik.

Utolsó vagyok, még valami. Tudjátok, boldog menyecskét eljátszani a világon a legkönnyebb. Mindenki gratulál meg helyesel - nekem csak annyi a dolgom, hogy mosolygok, szép vagyok, és azt mondom, boldog is. Más nem is kell egy full külső kontrollos, megfelelési kényszeres nőnek. Hát azóta benőtt a fejem lágya. Ti, leányok, ne tegyétek!

34/n, immár boldog párkapcsolatban, ami nem házasság, és nem is lesz az.