A régi világban egyáltalán nem keltek fel az apák a babához éjjel?

Nem nagyon hiszem hogy keltek volna. Akkor a gyereknevelés amúgy is női munka volt.

Mert mindenkinek megvolt a dolga. A háztartás az asszony dolga volt, ebbe beletartozott a gyerek is. Ez egyébként nem sokat változott, 10 síró babából 9-hez az anyja megy oda szerintem. Egyébként is jobban meg tudja nyugtatni.

Dehogynem. Dédnagyapám még bölcsőt is faragott aminek a sarkához kötött madzaggal ringatta éjjel a gyerekeket.

Nekem állandóan szenvedett a párom, hogy én miért nem kelek fel a gyerekhez. 4 körül szoktam kelni, jelenleg is készülődök, 6ra akartam volna menni melóba, de sajnos nem tudok, mert a párom arra lusta, hogy fogja magát és lemenjen az 500m-rel odébb lévő boltba. Nálunk is sírt a gyerek éjjel, de mivel délutánonként együtt is akar lenni velem a párom, megmondtam döntse el mit akar. Mert az nem fog összejönni, hogy ő alszik éjjel, én kelek a gyerekhez, aztán meg menjek 6ra. Csak hát nem fogja fel, hogy dolgozni kell. És bizony elfáradok estére. Hiába irodai munkán vagyok, 8 óra agyleszívás, utána jövök haza, sokszor bolt, főzök. Most is itt a home office egyszerűen nem tudom a munkám végezni itthon, mert bas.tat. Emlékszem kedden meg tegnap voltam home officeban, és kitalálta kedden délben, hogy ő lomtalanít itthon, de menjek már segíteni. Tegnap is volt egy kb 30 perces megbeszélés, nem mentem be, hanem rácsatlakoztam hangüzenetben a megbeszélésre, fel volt háborodva, hogy kitessékeltem őket a szobából.

Az én férjem nem kelt a babához soha (7 hónapos), fel sem ébred a sírására, de minek is kelne fel? Neki nincsen teje, és nálam 1 mp alatt megnyugszik... Felkelek, megszoptatom és már alszik is vissza. Ugyan mi a francért kelne fel ő is? Ha tápszeres lenne, akkor talán, mert azt ő is meg tudja csinálni, de minek basztassam, amikor ő meg napi 8 órás kemény gondolkodást igénylő munkát végez?

Szerintem amíg nem volt bevett szokás (szükség), hogy a nő is menjen munkába, addig a férj ritkán kelt a gyerekekhez éjjel. De szerintem erről tapasztalati szinten nem tudnak sokan beszámolni. Az én nagyanyáim (85 és 88 évesek) is dolgoztak már gyerek mellett és az egyik nagypapám tutira kelt apumékhoz éjszaka. (A másik meg személyiségéből adódóan nem adott túl sokat a család fogalmához, hogy szépen fejezzem ki magam.)

Nemesi családoknál még az anya sem, hiszen dajkájuk volt a gyerekeknek, az ő dolguk volt az altatás, fürdetés, játék, tanítás, sőt még az etetés is, lásd. szoptatós dajka.

27 éves vagyok, hozzám kelt apa kisbaba koromban. De a férjem apja tudom, hogy soha nem kelt hozzájuk, pedig anyós is dolgozott.