Hogyan tanítsam meg egyedül elaludni?

Mi nem erőltettük itt még. 1 éves korig cicin vagy karban aludt el.Kb 1.5 éves volt mikor lassan elkezdtük,ágyában altatni,egy ideig simizni kellett hozzá,aztán szép lassan egyre kijjebb jöttünk a látókörből,volt hogy az ajtóba ültünk le,olvasni,volt hogy messzebb,lassan megszokta és ma egyedül megy aludni.

De nem minden gyereknek megy ez könnyen.

Nem akarok tanácsot adni, csak a véleményemet mondom el: Három gyerekem van: háromfél, kettő, és egy évesek.

Az első soha ne tudott egyedül elaludni, sőt mivel este is sokszor kelt, végül velünk aludt, mert egyszerűbb volt félálomba a szájába tolni az ivópoharát, mint százszor átbotorkálni éjszaka.Ez így ment, míg meg nem született a második (elsőszülött ekkor 16 hós volt). Mivel a pici éjszaka is szopizott, viszont a "nagy" ha éjszaka úgy ébredt(és többször kelt, mint a kicsi), hogy nem voltam mellette, magán kívül üvöltött, végül a két gyermekem között aludtam. Apa meg a szomszéd szobában :)

Aztán mire a kicsi másfél lett, kaptak szuper gyerekágyat, amiben azóta is boldogan alszanak. Már akkor az elsőszülött volt annyira okos, hogy megértette, akkor is ott vagyunk, ha nem mellette fekszünk. A kicsit meg bátorította a nagy viselkedése.

A legkisebb most 11 hós és velünk alszik-felváltva. Igazi éjszakai szörny: mióta ezt írom, háromszor kelt fel visítva, mert kiesett a cumija-jön a foga-az ötödik.És valószínűleg még legalább egy évig velünk fog aludni-váltásban- mert ki bír minden éjszaka átlagban 5-ször kelni, esetenként tíz percenkén? Összegezve: 4 éve nem aludtam végig csak max 10 éjszakát, apával 4 éve nem aludtunk együtt (van, hogy elszundítunk, de az első sírásnál mindenki megy dolgára), Nem vagyok szuper-anya:fáradt vagyok, sokszor türelmetlen, de tudom, hogy minden erőltetés, sírni hagyás, felvesz-letesz...nélkül előbb utóbb a saját ágyukban fognak aludni, ahová már nem fogunk beférni még akkor sem ha szeretnénk.

Most még kicsik, puhák és illatosak (és idegesítőek sokszor), de hamar megnőnek, és már nem fogunk rá emlékezni milyen jó volt az apró kis szuszogó pöttöm mellé odabújni.

Nem olyan nagy baj, hogy ennyi idősen nem tud egyedül elaludni. Kicsi még.

Az én kisfiam másfél éves, esténként még most is álomba kell ringatni. Beülünk a hintaszékbe és ringatom egy ideig, ő meg szépen elalszik. Én egyáltalán nem bánom, hogy így alakult, jó vele összebújni, és jók az ilyen esti rituálék. Nem gondolom, hogy ezzel elrontottunk valamit, nem hiszem, hogy majd 16 évesen is azt akarja, hogy én ringassam álomba :) Jól írta az utolsó válaszoló, ha majd nagy lesz, és úgy kell neki könyörögni egy ölelésért, akkor majd visszasírjuk ezt az időszakot :)

Ne hallgass azokra, akik szerint ezzel elkényezteted a gyereket. Az elkényeztetés nem itt kezdődik. Az elkényeztetés azt jelenti, hogy minden hülyeséget megveszünk a gyereknek, amire csak rábök, vagy hogy mindent megengedünk neki, nem hozunk szabályokat.

De azzal, hogy szeretetet adunk neki, hogy összebújunk vele, hogy nem hagyjuk kétségbeesetten üvölteni, amikor az anyjához bújna, azzal nem teszünk rosszat, ellenkezőleg.