Van itt más is, akinek a 2 éves gyereke már nem alszik nap közben?

Fiam 1,5 éves kora óta nem alszik, ő 3 évesen került oviba és 3,5 évesen kezdett ott maradni délután is. Már néha alszik ott. De itthon nem.

Van egy kishúga. Nehéz volt mert ugye nem akart csendben maradni...

Viszont a húga is kezdte a dolgot... Még nem volt 1,5 éves, amikor már nem aludt délután. Viszont ő most 2 éves kora óta bölcsis és ott meg simán alszik.

Ha ennyire nyűgös az egész du, akkor viszont a kis szervezete még igényelné az alvást.

Valami más altatási szokást kialakítani és úgy altatni?

Lehet csak egy kis féltékenység áll a háttérben, hogy addig is vele foglalkozol, míg a kicsi alszik?

Nem hinném hogy véletlen lenne, a kis testvér érkezését így reagálja le, felborult a kis belső élete.

Valahogy át kéne ezen segítened őt. Nekem három gyerekem van és nagyon nem azonos az alvásigényük, van, amelyik születésétől fogva sokkal többet van fenn, mégsem az a megoldás, hogy nem alszik napközben, erre a kis idegrendszerüknek nagyon nagy szüksége van még.

Nem tudom milyen rituáléval aludt el korábban a nagy, de meg kéne találni a módját, hogy el tudjon aludni, esetleg a picit altatod el gyorsan, ha az gyorsan megy, vagy mindannyian a francia ágyra mentek?

Nem tudom mik a helyi lehetőségek, sok függ ettől is.

Én biztosan nem adnám fel, addig próbálkoznék, míg valami bejön.

Mondjuk lehet hogy a sok TV miatt nem alszik. Egyáltalán nem kéne tévéznie, olvass utána ennek is...

Az én "rosszul alvó" gyerekemnél is megfigyeltük, hogy akkor alszik el jobban, ha nincs mese nézés. (Nekünk TV-nk nincs, de számítógépről nézett meséket).

A másik meg azt írod, hogy ha lefárasztod, akkor alszik.

Hát akkor le kell fárasztani őt. Délelőtti nagy séta, aztán ebéd és alvás.

Biztos nem tartozik a "könnyű esetek" közé, de ezen nem tudsz változtatni, de a többi azért Rajtad is múlik.

Én, mint egy viszonylag hisztisebb gyerek anyja mégis úgy gondolom,hogy nagyon sok minden "engedem-nem engedem" kérdése, csak az ember nem elég kitartó. Ne érts félre, nem vagyok szuperanya, rengeteg dologban én sem vagyok kitartó. De tudom már azt,hogy mi a sírni hagyás és a hiszti miatti "sírva hagyás" között a különbség.

A mi példánk! Anno a Nagynál sokáig engedtük,hogy köztünk aludjon, ott aludjon,ahol akar stb. Aztán amikor minden éjszaka át kellett hozni, és úgy mocorgott,hogy apa másnap átment a piroson a fáradságtól, ill. hogy a nappaliban akart aludni, mi meg lépni sem tudtunk délután miatta. Amikor meguntuk két hét volt, mire óriási ordítások, veszekedések közepette megszokta, hogy a saját ágyában kell aludnia és kész. Ha gond van szóljon és átmegyünk. Többször be is néztem hozzá éjszaka,hogy tudja, ott vagyok.

Nemrég az ovis szülőin mondta egy anyuka,hogy az Ő fia akár fél 12-ig fent van, és hogy nem tudja hamarabb lerakni. Szerintem ez nem normális egy 5 éves gyereknél. Aztán kiderült,hogy volt pár hét, amikor engedték neki. A gyerekek nagyon könnyen rákattannak ezekre, és nehéz utána visszaszoktatni. De ha van energia, akkor kitartóan kell próbálkozni.