Az én babám nehéz eset, vagy mindenkié ilyen? Vagy én stresszelem túl, rontom el?
4 hónapos a gyerekem. Sosem volt egy eszik-alszik baba, az elején szívtunk a hasfájással, az elmúlásakor jött jó pár hét nyugalom, átaludt éjszaka, de az fokozatosan egyre rosszabb lett, és az elmúlt hetek valami pokoliak. Brutálisan nehéz altatni őt, ha lehet a végkimerülésig mocorog, nézelődik, vergődik, kézbe veteti magát (7,5 kiló, én meg alig 50 vagyok, kicsit kezd már nehéz lenni). Általában születésétől végigaludta az éjszakát, most hetek óta egy éjjel 4-5ször ébred legalább.
Az etetéssel is akadtak gondjaink, anyatejes, de mostanában ha éber, akkor sokszor reklamál a tej folyása miatt (ha sok van a mellemben akkor az zavarja, ha kevés, akkor az) viszont ha túl fáradt, akkor meg nincs ereje szopni. Félálomban működik a dolog, és csodával határos módon a súlyfejlődése is teljesen rendben, sőt, meghaladja a normát, de én mégis úgy érzem egy kínszenvedés az etetés.
A babakocsizást nem mindig viseli el, hangulatától függ, ha bármi apró dolog zavarja, már nyűglődik, kézben cipelgetem a kocsit tolva, sokszor leülünk.
Mindemellett ha jó hangulata van aranyos, imádnivaló, a doktornő szerint pedig okos, mozgásban és mindenben fejlettebb a korosztályánál.
Mégis úgy érzem minden napunk egy vergődés, visítás, próbálok rendszert teremteni, napirendet, de semmi nem sikerül, mindent felrúg. Néha félve megyek vele bárhova, mert nem tudom mikor kezd el valamin visítani. Boltba nem megyek, mert nem tudom a kosarat is fogni, a gyereket is, és a babakocsit is tolni. Vendégség/vendégek a rokonokkal ugyanez, sokszor végigüvöltötte már a látogatásokat.
És közben egy csomó ismerősöm majdnem egy időben szült velem (bár az én fiam a legidősebb). Mindegyikük össze-vissza mászkál gyerekkel, meg sem kottyan nekik, a gyerekek végigalszanak mindent, utaznak, tengerpartra járnak, edzésre viszik be a babát, étterembe, és semmi gondjuk, a babájuk eszik-alszik. Nagyon kivagyok borulva néha, hogy nekem ez miért nincs, hogy ki tudjak mozdulni anélkül, hogy a gyereket lessem mint egy időzített bombát?
Az én babám nehéz természetű, vagy én rontottam el? Vagy másnak is ennyire nehéz minden, csak nem beszél róla? Vagy csak lazábban kéne vennem?
válasza:Szerintem rágörcsölsz, ezt pedig érzi a baba.
Babakocsit ne eröltesd, ha nem megy.
A lányom 10 hónapos kora után lett el benne..
Kölcsönözz csatos hordozót, próbáljátok ki
Akkor szabad a kezed, a kocsit/ kosarat is tudod kezelni bevásárláskor...
Minél lazább vagy, a gyerek is annál rugalmasabb
válasza:Van csatosunk, 15 percet bírt ki benne nálam, igaz én nem próbálgatom már. A férjem akarja "rászoktatni" és leviszi benne sétálni, hogy én addigis pihenjek, mert látja hogy hulla vagyok. Nála is 15-30 percig bírja. De hátha megszereti.
Köszi, megpróbálok akkor lazább lenni.
Amúgy nem akarom én mindenhova cipelni, amúgy is otthonülősebb fajta vagyok, mint mások, szóval annyira nem fáj, csak mégis valahol piszkálja az agyamat, hogy hogy van az, hogy ők látszólag megtarthatták az eddigi életüket, csak a gyerek jön vele pluszban, nekem meg felfordult minden... Nem baj, mert tudtam, hogy ezzel jár egy gyerek, csak nem értem hogy sok ismerősömnek miért nem jár ezzel, és halál boldogok, kipihentek, aktívak.
válasza:Nem rontottad el nyugi. Egyszerűen nehéz természet. Az én fiam is nagyon hasonló.
Volt egy nagyon jó időszakunk kb 2,5 hónapos korától 6 hónapos koráig, de ez csak az éjszakára vonatkozik. Napközben ő is folyton kis nyűg gombóc volt.
Most 10 hónapos és gyakorlatilag semmivel sem jobb a helyzet. Azt leszamitva hogy már a babakocsit elviseli kb 45 percig. Az altatás minél nagyobb annál nehezebb lett nálunk. Mert korábban a vergődést finoman lefogtam és idővel belealudt. Most már piszok erős szóval nem tudom kézben tartani ha nem akarja, így konkrétan mellettem az ágyban vergődik, átlagosan egy óra zizegés mire valahogy elalszik. A kiságyban képes lenne valószínűleg órákig üvölteni hogy vegyem ki.
Most voltunk épp pár napot nyaralni, és elnéztem a szálloda éttermében a többi hasonló korú babát milyen nyugodtan ültek és nézelődtek vagy eszegettek. Nekünk egy nyugodt étkezésünk se volt, sőt volt hogy inkább külön ettünk, míg a másikunk a gyerekkel volt valahol ahol jól érzi magát, pl a játszó szobában.
Néha úgy érzem mintha egy folyton elégedetlen, mérges babám lenne. De amúgy alapvetően nagyon jó kedélyű, huncut, és korának megfelelő értelemmel rendelkezik viszont folyamatosan foglalkozni kell vele. Jelenleg a fogzások de főleg a szeparációs szorongás nehezíti az életet ugyanis 5 centire sem mehetek odébb anélkül hogy ne kezdene orditasba. Boltba most már tudok vele járni, azt kibírja már. De hosszabb ügyintézésre vagy vásárló körútra nem mennék vele.
Bizony az én ismerőseimet is változó mértékben ugyan de nyugodt babával áldotta meg a sors.
A mi babánk más habitus. Aztán sokszor fordítva sül ám el a dolog. A nehéz babák egyszerű esetek később, a könnyű esetű babák pedig nehéz természetűek lesznek. Több ilyet is láttam már. Persze nem törvényszerű
válasza:#4 Köszi a biztatást! Igen, úgy néz ki ő ilyen, most utánaolvastam, és "többemberesnek" hívják az ilyen babákat... ez kicsit megnyugtatott, hogy nem vagyok ezzel egyedül, nem én rontottam el, és nem utál a gyerekem (valamiért ezen stresszelek folyton, hogy amiatt nyűgös..) Kicsit lehiggadtam én is, és tegnap aránylag nyugis napja volt neki is- mondjuk lehet, hogy lappang benne egy kis betegség, és amiatt van ez. Mindenesetre kiélvezem amíg tart :D
#5: Igen, fogzás tuti van, sok a nyál és mindent tömköd a szájába (néha csak akkor nyugszik meg, ha valamit rágcsálhat, addig idegesen kapálózik, morog). Már 2 hónaposan is elkezdődtek ezek a tünetek, nem lett belőle fog, aztán abbamaradt pár hétre, és most megint ez van... Hát meglátjuk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!