8 hónapos 2 hete mászó baba semmire nem (emberek, arcok, beszéd) figyel, miert lehet ez?

Par nap mulva belep a 8.honapjába a kislányunk. Biztos mindenki teljesen kattant szülőknek fog tartani bennünket, de kicsit megijedtünk a férjemmel, hogy vajon ez normális-e. Úgy szeptember közepén kezdett mászni. De előtte jó egy hétig állandóan nyűgös volt volt már. Ezt később betudtuk annak, hogy végre elindult, mert már nagyon szeretett volna..de kapott egy bexsero oltást is, és a fogai is nagyon jönnek fent. Szóval nem volt könnyű időszakban. Az ékszakai alvása is elromlott, de az most rendeződni látszik.

Végre újra 10 órát alszik éjjel egyben, ami egyrészről valódi áldás!🙏

De a korábbi kis figyelmes, mosolygós babánk most inkább egy mindenre kiváncsi (kivéve az emberekre) örökké mászni akaró kisember lett. Mindent látni akar, megismerni, odamenni, megfogni, szájba venni. De ez a tevekenység főleg a bútorokra, tárgyakra irányul. Ha kimegyek a szobábol, jön utánam és örül hogy új helyre mászhat, de első sorban nem hozzám akar jönni, hanem csak utánam, aztán oda ami érdekli.

Ez egyrészről nagyon jó, hisz ismerni, tudni akar, felfedezni a világot. Másrészről viszont 10-ből csak 1-2-szer figyel ha hozzábeszélünk, akkor is csak 2-3 másodpercre. Ha eréjeseb en szólok se mozdítja füle botját. Pedig jó a hallása, minden zajt észre vesz. Fordul, mászik a zenélő dolgokhoz.

Egyébként mióta mászik abbahagyta a gagyogást (babababa pl.) is, bár ez úgy tudom sokszor előfordul, normális. Kevésszer mosolyog viszont vissza, hiàba nézek, mosolygok rá.

Persze a távirányitó akár 15 percre is leköti😅

Viszont nem néz ránk ha hozzászólunk, eddig még nem figyel a nevére, és szinte egyáltalán nem érdeklik a közös játékok, mondókák, énekek, amiket korábban nagyon élvezett. Ha eréjesen rászólok hogy ‘nem vagy nem szabad’, még az sem hatja meg, sokszor rám se néz.. ez azért korábban nem így volt.

Emelllett 5 napig most muszáj voltam napi 1x 2 órás bőrgyógyászati kezelésre járni, és bár jó kezekben volt (apukája, vagy a húgom) különösebben se nem sírt ha elmentem itthonról és nem is nagyon örült amikor hazaértem. A szeparációs szorongàsról egyenlőre nem is tudjuk mit takar. Amiről mondjuk tudom, sokan lemondanának, de én picit örülnék neki ha minket is elérne, legalább tudnám hogy kötődik hozzám a kisbabám, mert eddig inkább azt vettem eszre hogy mindenkivel jól elvan. Korábban reggelente is mosolygott vagy ha napközben felkelt, mostanában mindig éhesen kel, vagy kissé nyűgösen ébred, úgyhogy a reggeli/vagy napközi ébredés utáni szép pillanatok is elmaradnak sajnos. Ha külön szórakoztatom, pl táncolok, énekelek, akkor figyel, nevet, de eléggé meg kell dolgozni ezért a figyelemért. Lehet hogy teljesen normális, de néha aggódom hogy biztosan rendben van-ez így, ebben a korban?!

(Szerintem a hallása és a látása rendben van.)