Kiborultam, szar anya vagyok. Hová fordulhatok?
Nehezen jött össze a baba, volt egy missed ab-om is, és az után még másfél évet vártunk a mostani babánkra. Nagyon-nagyon akartuk, vártuk.
Mindig is anyaszerepben képzeltem el magam. Gyerekekkel is dolgoztam 4 évig a jelenlegi munkám előtt. Ez volt a legnagyobb vágyam, hogy anya lehessek.
Most itt van a baba. Végigkínlódtuk az első hasfájós 3 hónapot, ami után azt mondják, hogy minden szebb lesz. Nem hogy nem szebb, de egyre rosszabb. 5 hónapos most. Az első 3 hónap nehéz volt, de úgy éreztem, hogy imádom a gyerekemet. Még mindig imádom, ne értsétek félre, és okos, és ügyes, és aranyos, és kisbaba, szóval nem tehet semmiről... De én ezt nem élvezem. Egyáltalán. Az első 3 hónapban végigaludta az éjszakákat. Mostmár nem. Nagyon nem. De nappal sem alszik, max 20-40 perceket, azt is úgy kell kiszenvedni belőle, altatni, mert egyébként meg túlfárasztja magát és üvölt... MINDIG üvölt. Szóval felébred, akkor 10-15 percig cuki, játszik, nevetgél, mosolyog, (ilyenkor szoktam gyorsan kivinni sétálni is minél tempósabban) aztán elfárad és üvölt, meg vergődik, meg semmi sem jó. Már kézben sem mindig jó, lent sem jó, ha énekelek, ha a fejem tetején pörgök, akkor sem jó. Evéssel (szoptatom) is szórakozik, feszíti magát, hogy ő nem eszik - ja, fél óra múlva meg mégis eszik. De addig azon vergődik, hogy éhes, de ha cicire teszem akkor feszíti magát és nem hajlandó enni. Ezt játsszuk egész nap. Este-éjjel hajlandó normálisan enni, gondolom ezért is ébred fel kb. százszor... Szörnyen érzem magam, idegesnek érzem magam, oké, hogy vannak szép pillanatok, de beárnyékolja a nap 80%-a, amikor szenvedünk... Haragszom magamra, hogy nem tudom lazábban felfogni, vagy jobban elfogadni a helyzetet, nem tudom élvezni, vagy nem is tudom...nem mondom, hogy nem szeretem a gyerekemet, mert néha elolvadok tőle, de valamikor meg egyszerűen kikészít, hogy nem tudok vele mit kezdeni, csak vinnyog, sír, általában komoly probléma nélkül (a fáradtság a problémája az esetek 90%-ban...vagy az, hogy enne, de ha mellre rakom nem eszik.)néha úgy érzem hogy nem kellett volna szülnöm, és a gyerekemet sajnálom a legjobban, hogy én jutottam neki és nem egy jobb anya, aki erre fel van készülve... Nekem ez nem megy.
Mindegy, a kérdésem az, hogy hova tudnék menni ilyenkor, kivel tudnék beszélni? Pszichológussal? A terhesség előtt jártam pszichológushoz, de azt a tarifát most nem tudjuk kifizetni...legalábbis heti szinten nem. Plusz nekem semmit nem segített akkor sem, kétlem, hogy most segítene bármit is. Plusz hova tegyem addig a gyereket? Nincs más segítségem, csak a férjem van, de ő dolgozik is.
Ja, plusz gyerekorvos is azzal kezdte nekünk, hogy ez az időszak a legszebb, és kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond...csak rosszabb lesz. Ezért estem kétségbe, hogy de én már most nem bírom...
Köszi a válaszokat újból. Nagyon megnyugtatóak.
Kezelve van a pajzsmirigy alulműködésem és d-vitamin hiányom, vashiányos sem vagyok épp, valószínű ezekkel nem lesz gond...de azért figyelek.
válasza:Jajj, véletlenül elküldtem ☺️
Szóval tökéletes gyerek nincs, csak valamiért vannak anyukák, akik azt akarják, hogy irigyeljék őket.
válasza:Már az is nagy segítség lenne neked, ha neten olvasgatnál más anyukákat, csetelnél velük. Látnád, hogy kb. 80%-uk ilyesmivel küzd, és nem "sz*r anya".
Lóf..t, pont el kell kerülni őket, hazudik a többség, csak rosszabb lez tőlük. Lásd gyk.
válasza: válasza:1. vagyok. Jaj, persze, Kérdező! Vannak ám olyan anyukák, akiket ha hallgatsz, az derül ki, hogy az ő csecsemőjük ibolyaillatú rózsaszín vattacukrot sz*rik síri csendben. El ne hidd! Nagyon sokan vetítenek ám ilyenkor, mert nekik az a fontos, hogy kifelé mit mutatnak.
Ez most nem anyaság, és kicsit off, de szerintem ezt demonstrálja: én elváltam egyszer, és már az esküvőkor sem stimmelt minden. Namost azóta mindenkitől azt hallgatom (pedig már elváltam!!), hogy milyen boldog, ragyogó menyecske voltam aznap, milyen tündérszép, mindenki engem irigyelt! És a válás bejelentését egy csomóan értetlenkedve fogadták, hiszen "olyan boldogok voltatok", "olyan szépen éltetek", "ti voltatok az álompár"! Mikozben mindketten évekig szenvedtünk egy kihűlt kapcsolatban, amit sokkal korábban kellett volna megszakítani. De olyan könnyű volt kifele megjátszani, hogy minden rendben! Meg mesélni a kis romantikus történeteket, meg mosolyogni folyton! És mindenki elégedett volt, és mindenki elhitte, hogy ez mennyire egy idilli házasság. Közben meg fúúú... mondjuk az én példám elég extrém, mert ugyebár már az esküvőn sem volt minden rendben, de remélem, érted, mire akarok kilyukadni. Ha valaki azt akarja, hogy őt egy tökéletes, idilli életben lásd, akkor azt el fogja tudni érni, és nem is nehéz, mert mindenki tudja, hogy néz ki egy boldog menyecske/kismama, nem kell mást tenni, csak azt eljátszani. Olyan ez, mintha előre meg lenne írva a forgatókönyv, csak azt kell követni, és mindenki helyeselni fog, és az jó érzés ám, feledteti, hogy amúgy milyen rohadt nehéz. Az sokkal nehezebb, hogy bevalld, hogy nem jó és segítség kell, és te pont ezt teszed. És önmagadnak sem hazudsz, mint sokan teszik. Kitartás!
válasza:Azért azt állítani, hogy mindenkinek szar, elég butaság, kedves válaszolók. Nekem mind a 4 tök jó alvó és evő az elejétől kezdve, 2 hónapos korukra átaaludták az éjszakát és ez később sem változott. Nyaralunk minden évben, az első 7 hónapos volt, a második 5, a harmadik 6, a negyedik 5, mikor először utaztunk. Nem volt baj, hogy máshol voltunk, ugyanúgy szépen ettek és aludtak, múzeumban, állatkertben nézelődtek, vigyorogtak nagyokat. Szóval azért, mert nektek nem ilyen, légyszi, higgyétek el, hogy valakinek meg ilyen.
Kérdező, a férjed hétvégén gondolom nem dolgozik. Ha nem mersz egyedül, menjetek el együtt valahová. Most jó idő lesz hétvégén, menjetek el állatkertbe vagy kirándulni. Minden este jó lenne együtt sétálni egyet, fürdetés előtt. Hétvégén egyik nap keljen a férjed, te pedig aludd ki magad. Picit önzőnek is kell lenni. 😊 Egyébként szerintem a foga jöhet, evésnél nekem akkor volt hisztis mindegyik. 😊
válasza:Kerdezo nyugodj meg, valoszinuleg a masik anyuka csak a jot mutatja kifele, valojaban meg ugyanolyan kimerult, mint te. Sajnos nagyon sokan bedolnek ennek a habos-babos alomvilagnak lefestett hazugsagnak es meg azt is elhiszik, hogy a kakis pelenka viragillatu lesz (nem az), amikor meg arcon csapja oket a valosag nem merik bevallani, hogy nem pont erre szamitottak, vagy rosszul erzik magukat.
Teljesen normalis, hogy nehezen viseled ezt az idoszakot. Ne legyen emiatt buntudatod. Sot! Te erosebb vagy, mint aki alca moge bujtatja a nehez idoszakot! :)
Probalj meg a picivel egyutt jogazni. Hatha segit es oldja mindkettotokben a feszultseget. Kitartast!
válasza:Éppen itt ülök a szintén öt hónapos lányom szobája előtt, arra várok másfél órája hogy elaludjon hogy tudjak ebédelni, lassan elajulok az éhségtől. Nem sír, nevetgél, szórakoztatja magát, gügyörészik, de tojik aludni. Erre írsz te, és mintha magamat olvasnám. Annyi különbséggel hogy még sosem bántam meg hogy megszültem mert egy csodálatos, értékes kis emberke, de gyakran sajnálom őt, hogy velem kell beérnie. Napközben apja vállán két ének után elalszik, nagyanyjával, dédanyjával szintén, nekem vagy üvölt hányásig, vagy ahogy a fent vázolt helyzet is mutatja, minden létező dolgot elkövet, hogy ne aludjon. Borzasztó sz@rnak érzem magam. Nem tudom megnyugtatni, elaltatni a gyereket, pedig hát ha másra nem is, de erre illene jónak lennem, de úgy látszik nem. Én szoptatni sem tudtam, egy hetes korától pótolni kellett, két hónapos korában totál elapadt, azóta tápszeres. Tehát sem etetni, sem megnyugtatni, elaltatni nem tudom a saját gyerekemet, igazából hulla feleslegesnek érzem magam. Nagyjából szerintem egyenlő vagyok egy lakberendezési tárggyal a szemében. Pár hete este is már apukája altatja, neki kb énekel egyet, leteszi és 5 perc múlva ki van ütve, ha én próbálom, órákig tartó üvöltés van, pedig eddig ha más nem, az esti altatás kárpótolt az egész napért. Kifejezetten nyugodt, nagyon türelmes ember voltam, mondta is mindenki, hogy nekem aztán könnyű dolgom lesz majd a picivel, de ez a tehetetlenség, feleslegesség-érzés totál kifordított. Nyugtalan, hirtelen haragú, stresszes, lobbanékony lettem, amit sajnos a környezetem kap, nyilván a babával igyekszem teljesen elnyomni ezt. És a legnagyobb baj, hogy nem foghatom a gyerekre, mert alapvetően nyugodt, kifejezetten jól alvó (este 8-9-től reggel hatig egyhuzamban, napközben 2-3 alkalommal alszik 1-3 órákat), mosolygós baba, tehát a probléma forrása akárhonnan nézzük, én vagyok. Sajnálom a kislányt, sajnálom a családomat. Én jártam pszichológushoz (nagyszülők tudnak rá vigyazni) de nekem sajnos nem segített, pedig nagyon reménykedtem.
Én most azt a taktikát követem, hogy próbálom túlélni. Nem rágom magam rajta, igyekszem kihasználni a boldog pillanatokat és lehetőség szerint kikapcsolom az agyamat mikor sz@r a helyzet. Nagyon fáj, de azzal még annyit sem segítek, ha állandóan ki vagyok borulva. Visszatértem a sporthoz, találtam egy hobbit és levezetem a felgyülemlett feszültséget, és nagyjából tiszta lappal tudok indulni. Elképesztő akaraterő kell, de nagyon remélem, hogy egyszer majd jobb lesz.
Kérdező, éld túl. Akárhogyan, bárhogyan, találj valamit amivel ki tudsz kapcsolni, le tudod tenni a napi terhet. Hidd el, rengetegen járunk még ebben a cipőben. Valahogy lesz majd, csak túl kell élni.
válasza:Na, csak megjött az említett anyatípus, csak mostmár 4re emelte a tétet, ezigen😆😆
Azt mondjuk nem értem, hogy ha nevet és gügyög a gyerek, minek kell ott ülni az ajtó előtt, miért nem mész ebédelni? Nem kell se éhen halni, se mártírkodni.
Az arany közép utat kellene meg találni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!