Hogy lehet ápolni a párkapcsolatot egy nehéz baba mellett?

Nagyon nehéz. Nekünk ugyan volt segítségünk, mert a nagyszülők közel laknak. De még így is nehéz volt. Sokat sírós, keveset és rosszul alvó volt a fiúnk. Folyton veszekedtünk. Az első évet inkább csak túléltük. Aztán kicsit könnyebb lett, azóta több idő jut egymásra is.

Olyan szomorú mikor jó kapcsolatokat tesznek tönkre ezek a kis lények...

Szerintem csak az segít ilyen helyzetben, ha a lehető legtöbbet beszéltek. Nekünk a második gyerekünk volt "nehéz" baba, annyira talán nem lett volna veszélyes, de ott volt mellette a másfél éves nagytesó is, így együtt nagyon nagyon kimerítő volt mindkettőnknek, és kB 1 hónapos korától nálunk is kezdtek mindennapossá válni a veszekedések. Volt 2 nagyon rossz hónapunk, aztán egyik nap, amikor egy nevetségesen apró dolog miatt megint egymás torkának estünk, akkor mondtam, hogy elég. Össze kell szednünk magunkat. Szeretjük egymást, jó csapat vagyunk, nem csinálhatjuk ezt. Mind a ketten nagyon fáradtak vagyunk, és ahelyett, hogy próbálnánk egymást segíteni, nehezítjük a másik dolgát. Akkor megbeszéltük, hogy hasonló helyzetben (amikor egyikünk nem úgy reagál le valamit, ahogy kellene, vagy valami csúnyát szólunk oda a másiknak), egyszerűen mielőtt elkezdenénk, abbahagyjuk, 10 percet külön töltünk (akár egy gyors zuhanyra elmegy egyikünk, ha máshogy nem megoldható), aztán ha 10 perc után is úgy gondoljuk, hogy olyan dolog történt, amin érdemes vitázni, akkor higgadtabban, tiszta fejjel megbeszéljük. Így is csináltuk, egy idő után nem is kellett a különvonulás, rögtön jött a "ne haragudj, nem kellett volna ezt mondanom, különösen szar napom van", és kész. Illetve tudatosítottuk magunkban, hogy nem tart örökké a nem alvásos, nagyon anyás időszak. És nekünk az is sokat segített, hogy felidéztük a terhességem időszakát. Hogy mennyire vártuk, mennyire akartuk, és akármennyire nehéz is, de végre itt van ez a kis ember, a legújabb családtagunk, és nagyon nagyon szeretjük. Érte is meg kell próbálnunk mindent, hogy harmonikus legyen a házasságunk. Szerintem beszéljétek nagyon őszintén egymással, és próbáljatok odafigyelni arra, hogy legalább felesleges dolgokon ne vitázzatok. Kicsit hosszú lett, remélem azért valamennyit tudtam segíteni. Remélem minden rendben lesz veletek.

8 hónapos a fiam,hát nem könnyű eset. Mi is többet veszekszünk. Fáradtak vagyunk mi is. Most ez a vírus is,emiatt anyagi nehézségek is lettek amitől befeszül. Az elhidegülést én azért nem érzem,mert nagyon oda figyelek a szexuális életünkre. Még ha hulla fáradt is vagyok,és nektek megmondhatom őszintén,hogy ha nincs is kedvem,akkor is össze szedem magam,hogy legyen valami. Legalabb a heti 1-2 alkalom. Ez kell az én idegrendszeremnek is.

Egy napszak sem könnyebb? Mert szerintem nagyon sokat számít, ha kicsit össze tudtok bújni, szeretkezni. 2 gyerekünk van: a nagyobb keményen dackorszakos,a kisebb nincs 2 hónapos és nagyon nehéz baba sajnos. Fektetés után próbálunk együtt lenni. Megnézünk egy fél filmet, nassolunk, nevetgélünk az aznapi kudarcokon és sikereken, és összebújunk. Nektek ilyesmi 30 percetek sincs? (Elhiszem, ha nincs és akkor tényleg az időnek tudnék szurkolnék a helyetekben.)