Mit tegyek, ha rossz anya vagyok, és nem kelek fel a gyerek sírására?

Az ébresztőre se keltem soha, vagy ha igen, akkor gond nélkül visszaaludtam, és emiatt is paráztam, hogy a gyerekemmel lesz majd valami, és nem kelek fel hozzá. De ismerősök megnyugtattak, hogy az anyai ösztönök majd nem hagyják, hogy ne keljek fel hozzá, és minden apró kis nyöszörgésre majd felkelek. Hát sajnos az anyai ösztönök ebben csődöt mondtak. Vagy lehet én mondtam csődöt, mert a gyerek sírására nem kelek fel, nemhogy a kis nyöszörgésre.

Sose keltem még fel a gyerek sírására, mindig párom keltett, ha etetni kellett a gyereket (ha nem, akkor ő ment általában). Nem szoktam a babával összebújva aludni, de most valamiért úgy aludtunk ketten. Van, hogy meg sem hallom, de itt most tisztán emlékszem, hogy hallottam, és fel is keltem rá, aztán valamiért (nem tudom, hogy miért), de háttal fordultam neki és a gyereksírás ellenére is aludtam tovább. Nem tudom, meddig aludhattam, amikor párom keltett, hogy sír a gyerek, és meg kellene etetni. Hát én konkrétan ledöbbentem. Azt nem értem, hogy aludhattam vissza, amikor fel is keltem, kinyitottam a szemem is. Aztan befordultam, és aludtam tovább.

Velem miért van ez így? Miért vagyok ilyen kis nyomi? Más anya segítség nélkül kel a gyerekéhez, én nekem meg a férjem is kel a gyerekhez, tehát nem csak én kelek hozzá, mégse tudok hozzá felkelni.