Mit tegyek, ha folyton sír a gyerek és kikészülök már lassan?

Egy perc nyugtom nincs 3 hónapja. Állandóan sír. Eleinte azért sírt, mert hasfájós volt, most meg azért sír, mert nem lehet napi 24 órát a karomba. Elkezd sírni és amikor közelítek hozzá, akkor elhallgat. Ha hátrébb lépek kettőt, már elkezd sírni. Úgy érzem magam komolyan mondom, mint egy sziámi iker, akik össze vannak nőve. Levegőt nem lehet venni nélküle, mert sír. Magamra kötni nem akarom, mert ugyanolyan, mintha a karomba lenne, hiába kötöm hátra. Fizikailag nem bírom 24 órát a hátamon cipelni. És folyton szopni akar, amit nem engedek neki, nem akarom, hogy nonstop cicin legyen. El akarok már régóta kezdeni edzeni, hogy végre emelt fővel járjak az utcán, és ne kullogva, de attól a gyerektől még pislogni se lehet. Igen, mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen, de ha választani kell a fél óra alvás vagy a fél óra edzés között, akkor az alvást választom. Van segítségem meg minden, a férjem és anyám, a férjem csak munka után tud segíteni, anyám meg hétvégén, de én azzal a 2-3 órával nem vagyok kisegítve.

Sokszor elvesztem a kontrollt (leteszem és bezárom a szobába, és a ház legtávolabbi pontjába megyek, de így is hallom a sírást), ami miatt dühös vagyok magamra mégjobban.

Szeretem őt, de már unom, hogy folyton csak sír, legszívesebben elmennék és vissza se jönnék. Annak a gyereknek semmi nem jó, pedig igyekszem, legalábbis én úgy látom, hogy igyekszem. Sok mindent kipróbáltam már, zenére altatás, ritmusra lépés, hát és talpmasszázs, de csak ölbe vagy cicin van el, és egy perc nyugtom sincs tőle.