Néha a hátam közepére kívánom az anyaságot?

Question

4 hónapja szültem. Valami isteni csoda folytán este teherbe, mivel meddőnek voltam nyilvánítva sok egészségügyi probléma miatt. Már a lombikon gondolkodtunk mikor terhes lettem. Kellett pár gyógyszert szedni ,hogy a terhesség megmaradjon,de lényegében a korai keményedéseket leszámítva, tök probléma mentes volt a várandósság. Örültünk, vártuk a babát ,mint is megtettünk neki.
Császárral szültem, nem volt rossz élmény, utána való időszak sem. Aztán most hogy 4 hónapos a babám, sokszor szó szerint elegem van az egészből. De ez kb másfél hónapja kezdődött. Újabban mindenhol ha valaki megnézi, ismerős, sír. Ha valahova megyünk kirándulni a természetbe, bekattanik neki valami és sír. Boltba nem tudok elmenni, mert ahogy meglátja az embereket sírni kezd. Anyukáméknàl órákon át képes sírni. Nem tudom mi ez most nála, két hete kezdődött. Éjjel ha egyszer kel enni, és ő amúgy is nagyon foglalkozós baba, így hulla vagyok. A férjemnek olyan a munkája , hogy csak hétvégén van itthon, szóval minden az én nyakamba van. Tudtam ,hogy az anyaság nem könnyű, de valahogy másra számítottam, mert minden ismerős anyuka csak a szépről beszélt, aztán pofán csapott a valóság. Imádom a babám, de ölni tudnék egy szabad oràért, amikor egyedül lehetek és azt csinálok és ott amit és ahol akarok.
Tudom, szar anya leszek most emiatt, sajnos mégis ez van. Volt más is köztetek,aki csak iksz idő után kezdte el élvezni az anyaságot, addig meg csak túlélt? Légyszi próbáljatok meg kevésbé bunkó hangnemben válaszolni! Köszönöm!

Válaszadó #5 · Accepted Answer

6-os, lesznek nehez idoszakok. Mindig, minden eletkorban :D
Mit hittel?

Válaszadó #1 · Answer

Nem volna ez ilyen vészes, ha nem egyedülálló anya volnál.

Válaszadó #2 · Answer

Hat, igen, a gyerekneveles nem konnyu, de majd idovel jobb lesz, mast nem lehet annyira mondani.
Minden elmulik egyszer. Nekem az segit a nehezebb idoszakokban, hogy a ferjem van a gyerekkel en meg addig a masik szobaban pihenek. A sok ejszakai keles miatt nekem nagyon nincs is kedvem elhagyni a hazat, de ha van 2-3 oram csak a szobaban fekudni es a semmit csinalni, az ugy mar jobb.Bar ez se konnyu mar, mert az en kisfiam mar 1 eves es pontosan tudja, hogy ott vagyok, emiatt sir es veri az ajtot🥲 Szoval sokszor mar ez se jon ossze, mert ki kell mennem, de neha igen.
Vannak es lesznek is meg nehezebb idoszakok, tul kell elni valahogy, ha maskepp nem megy. De tenyleg elmulik.

Válaszadó #3 · Answer

Nekem is eljött ez a pont, csak 2.5 éves korában most. Vannak hullámvölgyek, hidd el semmi nem tart örökké.

Válaszadó #4 · Answer

#4. Hát pedig a leírás alapján pontosan az vagy. Ok, biztos fontosabb a picinek a vastag bankszámla, mint hogy egy egészséges kötődésekből felépülő családbsn nevelkedhessen fel. Végül is a ti dolgotok.

Válaszadó #6 · Answer

Sajnos ha a férjed hétvégén van csak otthon, akkor egyedülálló anya vagy. Viszont...hétvégén tessék kivenni "szabit ". Apuka lehet a babával te pedig mehetsz pihenni, vásárolni, baratnőzni, sportolni. Persze ez apukának is jár. Megértem az anyagi részét, fontos az egészséges kötődés meg a család, de ezt az írja, akinek van pénze munka nélkül, szülőktől pl. Pénz nélkül lássuk be nem lesz boldog család ebben a világban. Ha viszont ilyen jól keres, akkor akár fizetett segitsegre is telik. Szép lassan össze kell szoktatni egy bébiszittert a babával és ahogy neked kényelmes (heti 1-2 alkalommal) rábízni pár órára. De ha ez az érzés nem múlik akkor érdemes egy pszichológust felkeresni.
Nagyon fontos:"boldog anya, boldog baba"
Mivel te ilyen lehangolt vagy , a baba is azért ilyen. Elsősorban magadon segíts és neki is jobb lesz.

Válaszadó #7 · Answer

#6-os, miért, mire számítottál? Ne mondd, hogy csak a szépről mesél mindenki, mostanában pont divat azért savazni az anyákat, hogy panaszkodni mernek a nehézségekről.Minden életszakasznak megvan a szépsége és a nehézsége is. Igyekezni kell megtalálni a jót az adott korszakban. De nem, nem könnyű egyik se. Nem könnyű a kisbabával, sem a totyogóval, sem az ovissal, sem az iskolással, sem a kamasszal... De ahogy ügyesedik, okosodik, önállósodik azt nagyon jó nézni.

Néha a hátam közepére kívánom az anyaságot?

Kapcsolódó kérdések: