Lányos szülőnek lenni nem jobb, mint fiúsnak?

Jajj istenem mi ez a pár napja tartó fiús lányos szülők közti különbséget kutató mánia? Esküszöm, az elmúlt három napban ez már min. a 4. ilyen kérdés. Mintha bárki megválaszthatná, hogy ő most fiút, vagy lányt fog szülni. 🙄

A kérdésedre a válaszom pedig: Hanyagoljuk már a nemi sztereotípiákat, nem jobb sem lányos, sem fiús szülőnek lenni a másiknál. 😘

En ennek inkabb az ellenkezojet tapasztalom, a ferfiak sokkal nehezebben valnak le az anyjukrol es meg felnottkent is ugy viselkednek sokszor, mintha anya pici fia lennenek. (Nem mindig rossz ertelemben, de pl azoknal a ferfiaknal, akiket az anyja egyedul nevelt, sokkal szorosabb a viszony, mint egy lanynal a szuleivel, fuggetlenul attol, hogy az adott lanyt egyedul neveletek-e vagy sem.)

Az meg, hogy a ferfiak kevesbe erzelmesek, egy olyan kijelentes, hogy aki ezt mondja, szerintem nem sok ferfit ismert meg ugy igazan. (Nekem sok ferfi haverom van, es egyaltalan nem kevesbe erzelmesek.)

Ilyen bugyuta kèrdèst is rég olvastam már..eleve hogy lehet ebben különbséget tenni?

Nyilván sokan vàgynak ilyen vagy olyan nemű gyermekre, de befolyásolni nem tudják, és azt hiszem miután megszületett már teljesen mindegy is. Úgyis mindenki azt a babát szereti, annak örül, aki az övé, teljesen mindegy hogy kisfiú vagy kislány. És biztos vagyok abban, hogy azon meg pláne nem gondolkoznak hogy fiús vagy lányos szülőnek jobb-e lenni. Ahhoz alkalmazkodnak, ami van.

(De ha csak egy pillanatra is belegondolnál egy beteg gyermek szülőjének a helyébe, akkor ilyen gondolat eszedbe se jutna..)

Amugy meg a legtöbb dolog amit leírtál abszolút nem is azon múlik hogy az ember gyereke fiú-e vagy lány.

Hogy néhány példával éljek:

Hárman vagyunk lányok testvérek. Én nagyon kötődöm a szüleimhez, közepső húgom szinte semennyire, legkisebbik valahol a kettő között. De ők is szeretik a szüleinket, csak kevèsbè vannak jelen. Emellett mindketten messzebre költöztek így már alapból nagyobb esély van arra hogy náluk a fiús nagyi legyen majd többet a gyerekeikkel.

Szomszédunkban 3 fiú volt. A legkisebb kötődik szerintem a legjobban, de a másik kettő is mindig ott volt, ha kellett. Mellesleg az unokák is rengeteget vannak ott.

Férjemnek egy húga van, mindketten nagyon jó viszonyban vannak a szüleikkel. A húga gyerekei ugyan valóban sokat vannak az anyukájuknál, de nincs is másik nagyi úgyhogy ez pont nem azon múlott hogy ő a lány gyerekük.

Nekünk is van már egy kisfiunk, az én anyukám valóban többet van az unokával de ennek főleg egészségügyi okai vannak, mert a másik nagyi már nem tud emelni vagy szaladni a gyerek után úgy ahogy az enyém, aki 12 évvel fiatalabb nála.

Egyébként nekem kisfiam van, és soha nem gondolkoztam azokon a dolgokon amiket írtál. Az mondjuk tény és való hogy eszembe jutott, hogy könnyebben elengedem majd albérletbe lakni, vagy talán nem fogok annyira izgulni ha buliba megy, legalabbis nem ugy mintha lány lenne. Ugyanakkor sokkal jobban féltem a balesetektől vagy hogy rossz társaságba keveredik. De ez szerintem teljesen normális.

De ha lenne egy lányom akkor meg más dolgoktól aggódnék, félteném.

Eszembe nem jutna azokon gondolkozni, hogy hányszor hív majd fel, vagy mennyit leszek az unokáimmal.

Amellett a fenti dolgok, amiket te írtál nem azon múlnak, hogy valaki fiú-e vagy lány, hanem habitustól, természettől és szerintem neveléstől is.