Iszsz szoptatott baba kotodese?

Nézd kérdező. Tisztázzunk valamit. Ez a szoptatás-kötődés kapcsolat bullshit. Eleve egy olyan dologról beszélünk amit képtelenség racionálisan mérni eleve már csak abból kifolyólag hogy minden emberi lény más. És nem tudod, ha az az adott emberi lény tapszeres lett volna vagy épp szoptatott, akkor másképp viszonyult volna e az anyjához. Ha ugye semmi mást nem csinál másképp.

Másrészről igen. Az iszsz babák többsége ilyen. Nem titok, csak ez is egy ilyen idealizált szarsag amit kötelező lenne élvezned. Szoval szégyelld magad, hogy nem teszed (ne! Csak írónia).

Semmi baja a babadnak. Ne aggódj ezen. Minden baba más. Ismerek olyan anyatejes babát aki elvan mindenkivel és olyan tapszerest is aki anya függő. Nem ettől függ. Ez csak egy újabb baromság amivel tömik szerencsétlen első gyerekes anyák fejet és lehet vele bűntudatot kelteni meg manipulálni. Ne foglalkozz vele.

Nincs semmi baj a babaddal. Egy darabig meg a melleddel fog azonosítani téged de ez nem tart örökké. Emiatt semmikepp ne keseredj el.

Három hónaposan teljesen normális ez. Én csak nevettem hogy mennyi minden erőfeszítést tettem hogyha sírt, aztán mindegy volt neki kb hogy én vagy a hatodik uncsiteso :D

Az első meg nagyon jól leírta, hogy mennyire mindegy ilyen szempontból hogy iszsz vagy sem, kiveve talán ha az iszsz-bol kihagyod a saját igényeid, mert akkor tuti becsavarodsz, pedig a gyereknevelés ütősebb reszeinel meg kell a mentális erő :) és akkor fogod látni igazán hogy mennyire mindegy hogy iszsz vagy sem mikor majd az első buliba szeretne elmenni a haskirakos pólóban, miután hozzavagta hogy maradi vagy :D

Nekem 6 hónapos iszsz babám van, az elején sokat cicizett, de aztál próbáltam rászoktatni, hogy ha nem éhes, akkor csak ringattam, énekeltem, simogattam meg ilyenek. Nem adtam neki mindenre cicit. Ez ugy a 3.-4. hónaptól kezdve lassan, rávezetve hogy nincs mindenre cici, nem egyből durr elvettem, addig megkapta. Amugy is, kb ez a kor az, amikor elkezd érdeklődni a dolgok iránt. Előbb utóbb rájön, hogy nincs mindenre cici. (Persze nem hagytam sokáig sírni, nem bírtam sose, ilyenkor atadtam apjának, ha neki sem ment akkor megkapta.) Volt, hogy éjszaka is óránként kelt, és csak cicin aludt vissza. Elkezdtem csak mondjuk minden második alkalommal adni neki cicit, mert éhes nem volt, csak nyammogott egyet majd aludt is tovább.

Nagyon anyás, meglát, már messziről vigyorog, ugrál, mindent csinál annyira örül nekem :) S nem a cici miatt már, elég ha odamegyek s megpuszilgatom :)

Ne aggódj, nem tart örökké, hogy csak "cicinek néz" :D

Ne 3 hónaposan akard "mérni" a kötődését, amikor mindent ösztönből csinál még és azt se tudja hogy te és ő két különálló lény vagytok. Térjünk vissza erre a kérdésre pár év múlva... Addig meg csinálj mindent úgy, ahogy az ösztöneid súgják.

Nekem 9 hónapos, iszsz volt kezdetektől. Most is vannak szituk, amikor a cici nyugtatja csak meg. De ettől még nem érzem hogy leszar. De egy 9 hónaposnak már teljesen más visszajelzései vannak mint egy 3nak.

Szerintem sincs semmi baj a babáddal. Néha én is úgy éreztem az elején, hogy csak a szoptatás miatt kellek, de erre rátett egy lapáttal hogy az első pár hónapban tényleg e körül forgott minden (hihetetlen lassan szopizott). Amúgy szerintem valahogy a cici az, amiről tudja, hogy csak tőled kaphatja meg és ezért is fontos nekik. Az én lányom már nagyobb (21 hónapos) és még szoptatom. Hát vannak fura helyzetek, de én csak röhögök ezeken. Pl beszélgetésünk: “kicsim, szereted anyát? Válasz: nem! És szereted a cicit? Válasz: igen!” De a mai napig ha rosszat csinál és mondjuk raszólok és elsirja magát elkezd bújni és kéri a cicit. Szerintem tudja, hogy ha odaadom nem haragszom, bár sosem vontam meg tőle semmiért.

Amúgy a kötődés meg nem attól függ, hogy tapszeres-e vagy anyatejes, ez szerintem is hülyeség. Tapszeres voltam születésemtől, mégsem hiszem, hogy jobban szeretném az anyám, ha szoptatott volna. Nem ettől függ.