Van a.k.i úgy érzi nem bír el egy csecsemővel vagy túl sok neki?

Én ikrekkel voltam így. Nem láttam a fényt az alagút végén. Még úgy se, hogy apjuk maximálisan kivette a részét. Sőt.

De aztán minden rendben lett, 3 évesek és túléltük. A többi a jövő zenéje persze. Kitartást!

Részben szerencsés vagyok, mert van segítségem a babával, részben viszont szerencsétlen, mert nagyon nehéz vele. Hasfájós, frontérzékeny, aludni csak karban hajlandó, és ébren is igényli hogy valaki foglalkozzon vele. Ha fáj a hasa, azt sem hagyja hogy leüljek, járkálni meg ringatni kell.

Egy hónapos kora óóta hatalmas könnyebbséget jelent, hogy már legalább annyi időre le tudom tenni, hogy mosdóba menjek... De enni meg zuhanyozni még mindig csak úgy tudok ha megkérek valakit, hogy addig vigyázzon a gyerekre. Házimunkával esélyem sincs foglalkozni, max úgy, ha épp jó kedvében van a gyerek és ötpercenként megállok tutujgatni. Gyakran elgondolkodom, hogy mit csinálnék, ha nem lenne segítségem. Komolyan le a kalappal mindenki előtt, aki egyedül van hasonló helyzetben és bírja idegekkel meg energiával. :) Én egyelőre várok erre a csodás 3 meg 6 hónapos korral járó változásokra, hátha attól jobb lesz.

Eleinte én is megkaptam, hogy le kéne szoktatnom erről, ilyenkor midig elmesélem, hogy az ilyen próbálkozások azzal végződnek, hogy a gyerek kihányja a gyomra tartalmát.

Én.Ikreim vannak.1-2 hónaposan könnyű volt.Megetettem és letettem őket egymás mellé,nyugodtan aludtak mint a kis angyalok minden macera nélkül.

Most az egyik hasfájós a másiknak erős refluxa és van.Sokszor egyiket se tudom letenni,főleg nem egy helyre,mert felkeltik egymást.De akkor is felébrednek,ha külön rakom őket szóval jó megoldás egyenlőre nincs.Majd kialakul minden egyszer addig meg imádkozom egy egész órányi zavartalan alvásért.

És egyébként (előző is én vagyok) én a mai napig nem fogadok el tanácsot senkitől csak anyámtól.Kritikát meg még úgysem.Anyós nálam is próbálkozott a "mindent jobban tudok" szövegekkel,de a fáradtságtól voltam olyan ingerült,hogy elküldjem a francba.Azóta meg se próbálja.

És belőle kiindulva: Hülyeség,hogy egy csecsemőt bármiről is "le lehet nevelni".Főleg azzal,hogy ignorálod,ha baja van.Mert többnyire az a zseniális tanácsa mindenkinek,hogy "ne vedd fel,mert rá szokik erre-arra"..

Ha sírnak annak oka van,és azon vagy tudsz segíteni vagy nem.De véleményem szerint ha nem tudsz segíteni sem (lásd hasfájós baba) az a megoldás,hogy hagyod sírni valahol és majd elalszik magától.(vagy elájul,hányni kezd,belázasodik..)

Meg úgy sok más tanácsnak is valami hülye kiinduló pontja van.Például a ne szoktasd ölbe tanács..Hogy/miért ne vedd fel a gyerekedet,főleg ha neki attól jobb? Fárasztónak fárasztó (én kettőt is cipelek..),de ha egyszer nekik úgy jobb még most hát legyen így.Ha már meglesznek nagyobbak,nagy súllyal biztos nem fogom tudni.De akkor is fogok találni humánusabb megoldást a "hagyom sírni majd megtanulja" sztorinál.

Vagy azt is bírom mikor mások gyerekei már fél-alig egy évesen beszéltek,jártak és szobatiszták is voltak történetek kerülnek elő csak hogy az embert szar szülőnek állítsák be..

Szia

Én az első 1-1,5 hònapban éreztem így. A pici sokat sírt, csak a kezemben aludt néha 20 percet. Éjszaka hajnali 1-2ig megállás nélkül sírt mi meg felváltva ringattuk. Hàzimunkàt felváltva csináltuk a férjemmel amikor hazaért. Úgy éreztem nem bírom tovább. Sokszor sírtam hogy szar anya vagyok mert nem tudom megnyugtatni meg a fàradtságtòl stb Legbelül arra gondoltam hogy bárcsak visszacsinálhatnám ezt az egészet, de igazán komolyan nem gondoltam csak elegem volt. Ahogy teltek a hetek kezdett egyre jobb lenni, rájöttünk hogy nem szeret kézben lenni éjszaka azért sír. Babaöbölben alszik teljes sötétségben, mi meg ringattuk felváltva éjszakai fénynél... és át is alussza az éjszakát azòta, most 3,5 hònapos. Nappal pedig nem alszik el addig ameddig a pocakja totál tele nem van. Ha pl evett 1-kor és 1:45kor àlmos lesz még kér enni és utána alszik, mi meg csak ringattuk a sírò babát hogy mi baja lehet most evett stb biztos a hasa fáj, adtunk neki mindenféle készítményt erre. Miután kitapasztaltuk meg kipròbáltunk mindent és rájöttünk mi a baja azòta álombana. Tarts ki kedves Kérdező, egyszer elmúlik ez az időszak is. Tudom hogy rettentő fárasztò és nehéz!

UI: egy pohár bor csodákra képes😅

Én az 1. Gyereknél elég mélyen voltam 1 hónapos korában. Hormonok, nem aludt, folyton szopott volna, férjem nem tudta, hogy segítsen, stb. Második gyereknél hiába lett volna elviekben nehezebb egy 2 éves mellett, mégis teljesen másképp éltem meg. Sokkal magabiztosabb voltam, alacsonyak voltak az elvarasaim: túlélő mód, egyutt alvás, normális hogy folyton szopizna és a kezemben lenne, hordoztam, stb. A férjem továbbra is egy rakás szerencsétlenség volt de legalább a 2 évesnek már tudott segíteni :D

Kitartást, még jó darabig elég élőmunka igényes lesz, de ahogy egyre többet kommunikál a baba úgy egyre több öröm is társul mellé :)

"Halkan jegyzem csak meg, hogy egy pici csecsemő 24 órából alszik 18-at, aki már ott nem bírja, az később bajban lesz... De ez csak az én véleményem."

😂😂😂 Te sem láttál még gyereket...

Gondolom az a gyerektelen válaszoló vagy, ki mindig kioktatja a anyukákat a gyereknevelésről alkotott irreális elképzeléseivel 🤣

Abban igaza van,hogy egy csecsemő sokat alszik.

Akkor is,ha csak fél órákat 6-8 alkalommal alszik egy nap.kb 6 jós kortól a lég "letehetetlenebb" gyerek is alszik 3-4x legalább fél órát.:D

Bár nem tudom..nekem ismerősi körben sem volt olyan,hogy ne bírtak volna el egy gyerekkel.

Pedig ikres ismerőseim is vannak.