Aki egy ágyban alszik a babájával, nem fél, hogy ráfekszik?

Amikor kicsi volt a babám én is mindig féltem! Felkeltem hajnalok hajnalán többször is szoptatni és ugye ahhoz magamhoz vettem hogy az ágy szélén ülve túl essünk a sokadik etetésen,félálomban vissza tettem és vissza estem aludni,de többször is arra riadtam fel,hogy "ÚRISTEN RÁ FOGOK FEKÜDNI".

Felpattantam mint akit kilöktek onnan és kerestem.De természetesen még csak az ágyban sem volt soha.🤣

A másik ilyen félelmem az volt,hogy nem tettem vissza a kiságyba hanem vele aludtam el.Ülve.Erre is hányszor felriadtam,de végül mindig a legnagyobb fáradtság ellenére is vissza teleportált két filmszallag szakadás közepedte a baba ágyba sértetlenül.

Akkoriban nekem nagyon furcsa volt,elötte soha életemben nem voltam annyira kimerült.Szerencsére gyorsan átvészeltem és most már arra riadok,hogy "ÚRISTEN KIMÁSZOTT A JÁRÓKÁBÓL".és az a baj,hogy tényleg kimászik.😅

Én attól féltem,hogy egyszer csak lekúszik,leficánkol vagy lelököm véletlenül így mindig inkább vissza raktam a kiságyba.

Most esélytelen lenne nagyobb korban ágyban altatni,mert ameddig nincs 100%-ban elfáradva amint egy pillanatra kinyitja a szemét pattan is fel és megy amerre lát..

Nem fèltem attòl, hogy ràfekszem. Olvastam az ezzel kapcsolatos kutatàsokat. Hőkameràval megfigyeltèk a csecsemőjükkel alvó szülőket; ösztönösen mindig ùgy helyezkednek, hogy a picinek biztonsàgos legyen. Vettünk egy mòzeskosarat, arra az esetre, hogy ha annyira kimerült lennèk, hogy nem èrzem biztonsagosnak az együtt alvàst, akkor abba tegyem a babàt, de sose volt rà szüksèg.

Egyszer holtfàradt voltam, a baba a kicsi a hàtam mögött feküdt, èn az oldalamon. Az apja felemelte, hogy vigyàzzon rà mìg pihenek. Villàmgyorsan kaptam a baba utàn, ahogy èreztem, hogy elmozdul, addig nem tudtam, hogy van ilyen reflexem :D

Én féltem de amikor ötödször kellett kikelnem az ágyból friss császáros sebbel, hamar felülkerekedtem a félelmeimen... Akkor még óvatosan úgy feküdtem, hogy oldalt, a baba felé nézzek, mert sosem fordulok hasra, így esélytelen hogy onnan ráfeküdjek. Később észrevettem, hogy amióta vele alszom mindig ugyanabban a pózban ébredek mint ahogy lefeküdtem. Van, hogy ez az éjszaka közepe mert nagyon helyzetet akarok váltani, de alvásközben mindig egy helyben maradok.

Azóta olvastam is tanulmányról, ami ugyanezt hozta ki, hogy az anyai ösztönök meggátolják a bajt (amíg bizonyos szabályokat betart az ember, pl. dohányzás, alkoholfogyasztás tilos), plusz állítólag az anyák már egész kis légzéskimaradásokat észrevesznek ebben a helyzetben ami még plusz.

Mint a 4, 5, 8. Be is szoktam takarni álmomban, alig mozgok, viszont az első mozdulatára felébredek.

Mondjuk a párom oldalán sose mertem hagyni egyik gyereket sem, mert neki nincs anyai ösztöne és dobálja álmában a kis habtestét.