Mennyiben változott meg az életetek a második gyerek születésével?

Nekem az első kettő lett iker, utána 2,5 évvel született a kistesó.

Férjem késő estig dolgozik szinte mindig.

Úgy csináltam, mindig egyszerre etettem és altattam őket. Ezzel időt lehet nyerni, és jobban be lehet a napokat állítani. Pl. amíg a baba szopizott este, ültem vele a sötétben az ikrek szobájában és meséltem, énekeltem, míg el nem aludtak.

Fürdés: amíg belefértek, egyszerre mehetett mindenki a kádba, a baba persze ülőkébe.

Kreatívnak és kitartónak kell lenni, ezzel sok időt-erőt spórolsz.

Eljárós programok: én lemondtam róluk. Vsz. azért sem viselt ez meg, mert én viszonylag későn, 30 évesen kezdtem családozni, addig kiéltem magam rendesen, és mindig is az volt bennem, hogy ez majd így lesz, hogy utána babázok otthon. Erre készültem magyarul.

Amikor az ikrek oviba mentek, és kicsi meg még otthon volt velem, akkor lett hobbim, heti egyszer nagyszülők vigyáztak ilyenkor az öcsire. Az eszembe sem jutott volna, hogy hobbi miatt hetente kimaradjak akár 1-2 éjszakára, áh...

Ill. amikor vizsgáztam, akkor hívtam hivatásos bébiszittert heti 3 órára, olyankor otthon tanultam, készültem, szóval elérhető maradtam így is, míg a kicsikkel a többi helyiségben volt a bébiszitter.

Igazából egyet értek azokkal, akik azt mondják, hogy ha nem érzel magadban elég erőt és bizonytalan vagy, akkor neked elég lesz egy gyermek, semmi gond ezzel.

Gondolom sok tényezőtől függ, nálunk 24 hó a korkülönbség, segítségem pedig nincs és nem is volt. Az első gyerek nagyon nagy váltás volt életvitelben, a második viszont szinte semekkora, hiszen még otthon voltam, és benne voltam a kisgyerekes rutinban. Picivel kevesebb énidőm lett, főleg az első 6 hónapban. Onnantól, hogy egy napirenden vannak, sokkal egyszerűbb minden. Most lesznek 2 és 4 évesek, egyszerre kelnek reggel, alszanak el délután, kb. ugyanakkor kelnek, együtt fürdenek, egyszerre esznek, egyszerre alszanak el este....

Annyiban viszont csatlakozom az előttem szólóhoz, hogy én is 30 évesen szültem az elsőt, és elfogadtam, hogy az elkövetkező időszak nem az én önmegvalósításomról szól, hanem elsősorban vagyok anya, és mellette ami belefér, belefér, ami nem, az nem.

Mindemellett dolgozom távmunkában&részmunkaidőben, amióta a kicsi 1 éves, csináltam online egy OKJ-s tanfolyamot még tavaly.

Az én értelmezésemben a +1 gyerek azt jelenti,hogy még pár évet elfogadod, hogy nem rólad szól majd elsősorban. De ez a lemondás nem örökre szól,hanem ez egy életszakasz, még pár év és úgysem leszek elég menő a gyerekeimnek, és nem törnek ki könnyekben, ha nélkülük megyek valahová :)