Vannak olyan anyukák akik kicsit lazábbak, távolság tartóak a babájukkal? Részletek a folytatásban.

biztosan van, de én nem ismerek ilyet. vagyis a kérdésed első felére a válasz ez. bár dolgoztam gyermekotthonban, no ott minden anyuka olyan volt, hogy nem igazán érdekelte, hogy mosolyog-e a gyereke.

a második felére a válasz, hogy szerintem sok anyuka van, aki nem tartja búra alatt a gyerekét, nincs is ezzel baj.

Biztosan van... de ezt nehéz megítélni, mert az érzések belül vannak. Én pl. nem vagyok egy gyerekeknek állandóan csücsörítő, de-de-zős valaki, viszont a saját gyerekemet imádom és persze sokat beszélek hozzá babahangnemben. Állandóan azt lesem, neki mi a jó, mire van szüksége. Nagyon jó érzés viszont, amikor végre elalszik és egy kicsit fellélegezhetek, de annyira nagyon jó érzés amikor felébred!!! Szeretek vele lenni, de néha elmegyünk a férjemmel csavarogni vagy fallabdázni, és ilyenkor a nagyszülőknél hagyjuk egy-két órára... ha a barátnőkkel, ismerősökkel találkozom nem nagyon hozom szóba a kislányom, tulajdonképpen jól esik, hogy másról van szó, elterelődnek a gondolataim. De kismamákkal imádok a gyerekről beszélgetni, ezért vagyok pl.gyakran itt.

A mosolyától azonban mindig elolvadok, tényleg nem lehet betelni vele... viszont a férjemet még mindig nagyon szeretem, sokat bújok hozzá és puszilgatom, mert erre is nagy igényem van.

Alapvetően úgy gondolom, hogy az anyaság is egy szelete (nagy szelete) az életnek és biztosan sok más részlet alárendelődik, de semmi esetre sem csak ez töltheti ki az ember életét... DE! Az anyaságot nagyon komolyan kell venni, másképpen ne is vállaljunk gyereket!!!!!!!!

Hát persze, hogy az Én gyermekem a legszebb a világon!!!:)

Azonban ez nem azt jelenti, hogy búra alá is teszem. Még csak 3 és fél hónapos, de nagyon szívesen odaadom a mamáknak akár órákra is, hogy vigyázzanak rá. Kerti partikon a fiúk és lányok megtáncoltatták már. Van, hogy ilyen alkalmakkor csak az etetésekre kerül csak vissza hozzám. Ha tudom, hogy megbízható ember kezébe kerül, nagyon szívesen odaadom. Nem aggódom, ha kicsit hűvösebb van, és nem pánikolok, ha sírósabb, vagy nyűgösebb. Igyekszem hagyni egyedül is játszani, no meg elaludni is, hogy legyen egy kicsit önállóbb.

Szóval nem kötöm őt magamhoz egész áldott napra, viszont ha szüksége van rám, akkor ott vagyok neki. (étel, megnyugtatás, vagy egyéb más miatt).

Bocs, de ez mellett nem tudok elmenni...."a gyermek az élet része, de NEM az értelme"

Hát,ha ezt valaki így gondolja, akkor szerintem nagyon gáz!

Akkor neked mi az életed értelme? A barátnőid, bulizás, munkád?

Ne haragudj, nem akarlak piszkálni,ha akarsz válaszolsz, ha akarsz nem, de ez nekem furcsa!