Miért érzem ezt? 😦

Van egy 2 és fél éves fiunk, 2 hetes a lányunk.

Egy babát köztük elveszítettünk, sokat tettünk a 2.gyerekért.

Akartuk, vártuk. Mégis ahogy haladt előre a terhességem, egyre jobban úgy éreztem, nem tudok úgy örülni neki, mint a fiunknak. Ráadásul nagyon problémás terhesség volt, megszenvedtem vele rendesen.

Már ott felmerült bennem, hogy én igazából nem tudok azonosulni azzal, hogy 2 gyerekem legyen.

2 hete szültem. Az első napokat végigsírtam, annyira hiányzott a fiam, illetve valahogy nem ereztem a lányunk iránt azt a szeretetet, amit szerintem kellene. Folyamat az járt a fejembe, ő nem is úgy néz ki mint a fiunk, fogom tudni szeretni?!

2 hete már, hogy velünk van. Szeretem persze, bármit megtennék érte, de mégsem tudom úgy szeretni, úgy gondolni rá, mint a fiunkra.

Nekem ő a mindenem, és nem tudok a hugira is így tekinteni.

A szülés 1000x könnyebb volt mint az első. A szoptatás is klasszisokkal elöbb beállt.

Bűntudatom van, mert a fiuval nem tudok annyit foglalkozni mint elötte, és bűntudat, mert nem tudom a lányt is úgy szeretni.

Pedig tényleg nagyin akartuk őt.

Miért érzem magam így? Mit tudok tenni? Ez valaha jobb lesz?