Csak az én gyerekem ennyire apás?

A 15 hónapos kislányom napról napra jobban utál engem. Mindig szerette az apját, de engem is korábban.

Éjszaka, ha felkel az az első szava hajnali 2-kor, hogy "Apa!". Ha órákig nem lát a kislányom, akkor sem keres (még ébredés után sem!). Egész nap az apukája után szaladgál vagy éppen mamák után, ha jönnek. Mindenkinek az ölébe kéredzkedik, csak az enyémbe nem. 2 napja sír tőlem... Ha kérdezik tőle "Hol van anya?", akkor nem reagál, nem mutat rám, nem keres. (Egyébként ha 1x bemutatsz neki valakit/valamit, onnantól kezdve mutat rá, még hetekkel később is.)

Olyan rosszul esik, hogy már 3x is sírt, ha meglátott.

Amúgy szerintem egyrészt mindenki érdekes neki, aki nem anya (ez természetes, hiszen csak engem lát szinte állandóan), másrészt most 2 hete MMR oltást kapott és 2 szemfoga jön. Azóta velem küzd minden egyes evésnél (alapból rettenes evő). Hisztizik, mert nem akar öltözni, pelust cserélni, aludni, hajat szárítani, fogat mosni stb. és persze velem küzd állandóan emiatt, az apjával meg csak játszik.

Másnak is volt már ilyen? Meddig tarthat ez az időszak? Kinövik egyáltalán?