Más 15 hós baba is ennyire anyás, nyűgös, hisztis? Elrontottam valamit?

Nem tudom mi van a fiammal, de napok óta iszonyú nyűgös, le sem tudom magamról vakarni.

Utoljára 9 hónapos kora körül volt ilyen, amikor már kapaszkodva tudott menni, és mindig "láb alatt" volt, mert a nadrágomba csimpaszkodva kellett felállni. Sokszor még a főzés is problémás volt. Aztán mikor elindult, elhagyta a dolgot.

Most viszont állandóan velem akar lenni, de annyira, hogy a wc-re nem tudok elmenni egyedül, mert a sarkamban van. Bármit csinálok, jön oda, megfogja a kezem, és húz magával, mutatja,hogy mit szeretne, nekem is játszani kell. Egyedüli gyerek, ráadásul nem egy "elülős" fajta, így próbálok programot szervezni, megyünk a mamához, az unokatesókhoz, vele egyidős kiskrapekhoz játszani, minden nap sétálunk, játszóterezünk, kacsát etetünk, stb.

De ez sem elég, ha hazaérünk, újra csak közösen kell játszani. Ha nem vagyok hajlandó, hisztizik, sír mint egy kismalac, csimpaszkodik, nem hagy békén.

Nem tud egyedül játszani.

Egész nap nyűgös, nem tudok jót csinálni. Sokszor már annyira bosszant, hogy bőgök az idegtől. Nappalom sincs, ráadásul éjjel sem alszik rendesen, szinte óránként kelhetek hozzá.

4 rágófoga jön egyszerre (a fogzás amúgy is mindig megviselte), gondolom ez is probléma, de ennyire??

Rettentően fárasztó. Nincs magamra 10 percem egész nap, mert ha elalszik ebéd után ill. este, nyilván nem magammal foglalkozok, hanem amit nem tudtam megcsinálni nap közben, próbálom utolérni magamat. Persze ez nem mindig sikerül, sokszor olyan a lakás, mintha bomba robbant volna.

Az apja külföldön dolgozik, elég keveset van itthon. Legutóbb 2 hónapja látta a gyerek, így féltem hogy mi lesz, ha megjön. Először egy kicsit meg volt lepődve, de hamar felengedett, 1 nap múlva már össze voltak nőve, apával fürdött, apa altatott. (Nekem jó volt így, egy kicsit lazíthattam!)Aztán apa 1 hét után újra elment dolgozni.

Lehetséges, hogy megviselte, hogy eltűnt az apa?

A Ti ekkora gyereketek napja hogy telik?

Mivel játszik?

Elvan egyedül?

Ráadásul most lenne lehetőségem iskolába járni (estin - 2 éves), még el is tudnék utána helyezkedni, de nem tudom hogy így neki merjek-e állni.

A nagyiknak le tudnám passzolni a gyereket míg suliban vagyok, de tuti nem érezném jól magam. Már a gondolatától is lelkiismeret-furdalásom van, hogy magamat helyezem előtérbe a gyerekemmel szemben.

Nem tudom mit csináljak!!