Mi ez a mártír szellem sok anyukánál?

Érdekes, hogy te is a főzést emeled ki. Én ezt a dolgot elengedtem. Három hónapos a baba. Mielőtt megszületett, minden nap főztem, igazából szeretek főzni, nem volt egyáltalán teher. Amióta gyerek van, azóta viszont az lett, mert be kell ütemezni a bevásárlást is, meg kell főzni az ételt, meg utána mosogatni, rendbetenni a konyhát stb. Ritkábban főzök, gyakrabban rendelünk, Legalábbis az utóbbi hetekben, számomra ez nagyon nagy pozitív változás volt, a férjem is megérti tudomásul veszi, mert látja, hogy mennyi gond van vele.

Apróságnak tűnik, de mégis a napjaim máshogy, sokkal összeszedettebben telnek amióta a főzés nem nyomja a vállamat.

1.vagyok.

Annyi még, hogy amíg főztem a kisbaba mellett, annyira ki tudtam készülni tőle, hogy hajlamos voltam én is nagyon sokat panaszkodni a férjemnek leginkább, de másoknak is. Amióta ez nincs, tőlem senki egy rossz szót nem hall, hogy milyen nehéz nekem itthon.

Lehet, hogy sokaknak nincs más választása. Mármint a férje vagy nem segít, vagy nem tud segíteni, mert nem elérhető egyáltalán, hajnaltól éjszakáig dolgozik, a gyereke meg éppen olyan életszakaszban van, amikor lehetetlenség tőle létezni (pl szepa vagy dackorszak vagy akármi), és azon nem segít, ha tologatja a mosást még hetekig, mert magától nem fog elkészülni. Ugyanez a takarítással, a főzéssel. Nem is mindenkinek van lehetősége gyakran rendelni, mert még ha megengedhetné is magának, akkor sem biztos, hogy mondjuk szállítanak házhoz a környezetében értelmes kaját (elég sok vidéki helyen a pizza és a nagyon klasszikus "magyaros" mindent IS rántva kaja az egyedüli opció, ilyen hogy napi menü vagy neadjisten gyerekbarát, egészséges változatok az nem annyira elérhetőek). Szóval sokan nem mártíromságból csinálják ezt így, hanem mert nincs más opciójuk. Persze létezhetnek olyanok, akik meg simán csak kötelességüknek érzik egyszerre 6 ember helyett helytállni, és aztán összeroppannak a súlya alatt, de náluk is szerintem azért van ez az érzés, mert külső hatásról (anyós, saját szülők, férj, stb) azt kapja, hogy ez a természetes, a "norma".

Én hozzád hasonlóan elég lazán kezelem, de nekem itt a férjem, Budapest szívében élve sem a kajarendelés, sem a bevásárlás nem különösebben gond, a takarításban meg segít a mosogatógép, a robotporszívó, meg a nagymama, aki bármikor örömmel elviszi a gyereket 1-2 órára játszóterezni.

Azért azt ne felejtsuk el, hogy minden baba más es azt sem, hogy neked egy gyereked van, masnak meg lehet, hogy nem csak egy es sokkal nehezebb. Persze van olyan is, aki harom gyerek mellett is ugyanolyan laza, mint korabban. Na en nem ilyen vagyok.

Harom gyerekem van 2ev alatt, a legnagyobb most toltotte a kettőt, a kicsik meg marciusban leszek 1 évesek. Rohadt nehez es tudom, en vallaltam, nem is cserelnek senkivel, mert imadom oket, mielott barki félreértene. A kicsik abszolut nem alszanak ejjel, raadasul mkst fogzanak szóval még annyit sem alszanak mint korabban. A 2 evesem hivatalosan dackorszakba lépett. Jelenleg minden napom a tulelelesrol szol viccen kivul. A házat mar meg sem probalom takaritani, amig mondjuk alszanak, mert akkor en is probalok pihenni. Oke, nyilvan nem szemetben meg koszban elunk, de van, hogy a mosatlan ott áll 2 napig, vagy a szaritoban maradnak a ruhák. Raadasul en 3 kicsivel ki sem tudom menni egyedul sehova, az udvarra megyunk ki maximum, de mashova nem merek elindulni velük. Anyukam jon minden delutan es ekkor visszuk a gyerekeket setalni/jatszoterre.

Ez a hetem kulonoson borzaszto, mert először az egyik gyerek lett lázas, aztán a masik hányt egesz nap, mára a harmadik is beteg. Persze van ferjem, meg apjuk is, de ő 4 utan er csak haza. Amíg en elokeszitem a vacsorat, o van veluk, aztan peldaul este o is furdeti oket, ekkor van egy kis időm szusszanni.

Ja az ilyet én sem bírom hallgatni, azt sem ahogy arról beszél, hogy ma ezt kell főzni, ide kell mennem, oda kell menni, ezt azt csinálni jaj....

Kit érdekel most őszintén? Én sosem panaszkodom, hanem magamban kesergek pár sort, de sosem mondom ki.