Miert mondjak ?

Még nem tud biztosan járni, de már mászna felfelé. Polcon, komódon,dobozon, minden játékra megpróbál felállni..

Hát én inkább csinálom, hogy rajta tartom a szemem és pakolok utána, mint egy eszelős, de legalább nem kel óránként, nem fáj a hasa és nem akar folyamatosan a mellemen lógni, mint amikor újszülött volt. Amikor elkezdett kúszni, már akkor riogattak, hogy itt a vége a jó világnak. Hát nem tudom, számomra akkor kezdődött.

Az en kisfiam meg csak maszik(9 honapos).az egesz hazban.mar most vegem van.nyitogat mindent,allandoan a nyomaba kell lenni...de meg mindig jobb mint amikor ujszulott volt...nehezen razodtam bele a dolgokba,pedig masodik baba,jo nagy a korkulombseg,a lanyom 9 eves....nem mennek vissza abba az idobe amikor ujszulott volt.

Mert tényleg egy perc nyugtod nem lesz,csak ha alszik.Nyílik a világ is neki, folyton menne majd,de elesik,leesik mindenhonnan ha nem fogod.Nincs félelem érzete,mindenhová felmászik,onnan meg is próbál lemászni,több-kevesebb sikerrel.Mivel közlekedik,több veszély leselkedik rá,mindenhez hozzá tud férni.Nem vicc,olyanokat tudnak csinálni,amire előtte nem is gondolnál.Nalunk kb 1 évesen kezdtek el járni,de 15 hónaposan már ki tudták nyitni a lépcső elötti kaput.Onnantól gyakorlatilag nem volt értelme annak a kapunak sem. Igazából félig viccesen szokták ezt mondani,de minden viccnek van valóságalapja.Az enyémek onnantól volt,hogy elunták magukat a nappaliban,és akkor menni kellett a másik szobába,vagy ki az udvarra,mert bármivel akartam velük ott játszani,nem volt jó.Magát a környezetet unták meg.Szóval ezért mondják.Nyilván ezzel jár a gyerek,többé-kevésbé fel is vagyunk rá készülve,de mindig van meglepetés,és hazudnék,ha azt mondanám,hogy nem fárasztó időszak.

Nem hiszem, hogy ez mondenkire igaz. Az én fiam nagyon nem volt el 5 percet sem. Amikor megtanult mászni, jobb lett a helyzet. De amióta megtanult járni, egész nap jön-megy. Nekem sokkal könnyebb. El kellett pakolni mindent, ami veszélyes lehet. A tesók ajtajait csukom. A szemem rajta tartom, de így nagyon le tudja foglalni magát. Meg már több mindent tudunk játszani. Szereti a játékokat cipelni.

Amíg a kisfiam nem tanult meg önállóan járni, le se tudtam tenni. Csak kézben cipelve volt el, vagy ha az ölemben ülhetett. Sírt a babakocsiban, sírt az autóban, sírt ha egy pillanatra felkeltem mellőle. Semmit nem tudtam mellette csinálni, egy pörköltet vagy egy levest is kihívás volt mellette felrakni, mert csak sírt és üvöltött. Rengeteget sírtam, azt hittem, hogy súlyos idegrendszeri baja van. Alig vártam, hogy este legyen és aludjon, mikor felébredt, már görcsben volt a gyomrom. Miután elkezdett járni, megszűnt a sírás, végleg. El se hiszem. Lassan 3 éves, soha nem volt olyan nehéz vele, mint az első 13 hónap.

Dehogy volt rossz, örültem hogy végre elindult. Amikor még csak mászni tudott, akkor nem lehetett elől hagyni semmit, mert simán felmászott a létrára, vagy a szeme magasságában lévő konnektort piszkálta, tépkedte felfelé a tapétát, ette a szöszmöszöket a földről, hűtő, mosógép mögé nyúlkált, nyalogatott mindent. Amint elindult kitágult neki a világ, szerencsére elfelejtette ezek.