Tényleg mi vagyunk a bénák, mert sose hagytuk ott?
Babánk 1 éves múlt. Mentünk volna a héten házassági évfordulót ünnepelni, de éppen tombol nála a szeparációs szorongás, így nem mentünk, mert anyós a próba estén még megfürdetni se tudta. Se enni nem evett, se aludni nem aludt, csak sírt. Így elvetettük. Nem is ez a lényeg, hanem hogy megkaptuk, hogy bezzeg ha gyakrabban felvittük volna hozzá kisebb korában, akkor össze lennének szokva.
Soha egyetlen egyszer nem szólt, hogy vigyük a gyereket. Mi mentünk magunktól néha, de nem hagytuk ott, hanem mi is ott voltunk. Eszünkbe nem jutott rátolni anyósra, ha ő nem ajánlja fel. Ő amúgy ritkán jön, talán havi 1x, akkor is max.1-2 órára.
Tényleg mi vagyunk a bénák? Nekünk kellett volna mondani, hogy hadd maradjon ott a gyerek? Vagy máshol ez hogy működik?
Anyós nem öreg, nem beteg, aktív dolgozó, szóval nem azért kéne házhoz vinni, mert ő nem tud jönni.
válasza:
válasza: válasza:Mi nappal vittük sokszor a nagyihoz, de aludni eloszor 2,5 évesen aludt máshol.
Ismerek olyat aki előbb hagyta ott aludni. Az a jó ahogy nektek jó.
Mi csináltunk egy próba estét az esemény előtt, az jól sikerült. Próba - nem volt programunk, ha gond lett volna, mentem volna érte
válasza: válasza:"megkaptuk, hogy bezzeg ha gyakrabban felvittük volna hozzá kisebb korában, akkor össze lennének szokva."
Ez pontosan így van sajnos, erről lecsúsztatok.
"Eszünkbe nem jutott rátolni anyósra, ha ő nem ajánlja fel"
Ebben meg nektek van teljesen igazatok, én sem biztos hogy pár célzáson túl tukmálnám a gyereket.
Nálunk úgy volt, hogy anyukám lelkesedett hogy hagyjuk ott, pár hetes korától kezdve fokozatosan szoktatva volt, először 1-2 órát, fél napot, aztán éjszakára. Egyéves kora előtt valamennyivel volt próbanap mint hármasnál, tökéletesen sikerült. Azóta is simán alszik ott, több napot is. De csak anyáméknál, máshol még nem, mert máshová nincs szokva.
válasza: válasza:Én 2 hetes korától vittem anyámhoz a fiam, és másfél éves kora előtt ránézni sem volt hajlandó. Pedig anyám mindent úgy próbált csinálni, ahogy mi szoktuk. Azóta viszont rajongva szereti.
Szóval ez se teljesen igaz, hogy ha sűrűn látja, akkor egyből elfogadja...
válasza:Én 6 hónaposan hagytam ott először a gyereket a nagyinál, amíg bevásàrolni mentünk a férjemmel. 20 perc múlva csörgött a telefon, hogy menjünk, mert a gyerek ordít és nem tudják megnyugtatni...
Azóta már 2,5 éves és a mai napig van olyan, hogy érte kell menni, mert nyűgös.
Szóval ez nem azon múlik, hogy mikor kezded oda szoktatni a gyereket.
Mi mondtuk neki, hogy vigyázhatna rá, amikor ráér. Most mi ennyit tudtunk szerintem. Nem kérdezhetek rá minden nap, hogy na akkor mi a helyzet? Dolgozik, sokszor túlórázik is. Nyilván ő tudja, mikor ér rá.
De sosem mondta, hogy na akkor pl.hétfőn itthon vagyok, hozzátok át.
Jó, amúgy elég rossz amúgy is a kommunikáció a férjem és az anyósom között sajnos. Nem csak ebben a témában.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!