Tényleg mi vagyunk a bénák, mert sose hagytuk ott?
Babánk 1 éves múlt. Mentünk volna a héten házassági évfordulót ünnepelni, de éppen tombol nála a szeparációs szorongás, így nem mentünk, mert anyós a próba estén még megfürdetni se tudta. Se enni nem evett, se aludni nem aludt, csak sírt. Így elvetettük. Nem is ez a lényeg, hanem hogy megkaptuk, hogy bezzeg ha gyakrabban felvittük volna hozzá kisebb korában, akkor össze lennének szokva.
Soha egyetlen egyszer nem szólt, hogy vigyük a gyereket. Mi mentünk magunktól néha, de nem hagytuk ott, hanem mi is ott voltunk. Eszünkbe nem jutott rátolni anyósra, ha ő nem ajánlja fel. Ő amúgy ritkán jön, talán havi 1x, akkor is max.1-2 órára.
Tényleg mi vagyunk a bénák? Nekünk kellett volna mondani, hogy hadd maradjon ott a gyerek? Vagy máshol ez hogy működik?
Anyós nem öreg, nem beteg, aktív dolgozó, szóval nem azért kéne házhoz vinni, mert ő nem tud jönni.
válasza: válasza:Vagy inkább megérzi a bizonytalanságot az anyján, hogy most kell ütni a vasat, amíg anya ott van és lehet rá hatni a sírással.
Közismert tény, hogy ha anyuka mégis elmegy otthonról, legtöbbször fél percen belül abbamarad az utána való sírás.
Nagyon durva szeparációs szorongása van. Brutális. Második gyerek, de én ilyet sosem láttam. :D
Csak én vagyok jó neki. Hetek óta nem tud segíteni a férjem éjszaka. De este altatásnál se. Múltkor még enni sem volt hajlandó nála a gyerek. Üvöltött, mint akit nyúznak.
Ha elmegyek valahova, akkor kicsi nyafi van ugyan, de utána tök jól elvan az apjával. Ha a házon belül vagyok, akkor nem. Játszik apjával, de ott kell lennem.
Éjszaka ha a férjem megy át hozzá, azonnal olyan sírás van, hogy konkrétan nem kap levegőt a gyerek. Átveszem, néma csend. Vagyis még hüppög egy darabig, de amúgy csendben van. Pedig szegény férjem próbál segíteni, mindig megpróbálja, hátha. De már ő érzi rosszul magát, hogy nem tudja megnyugtatni. Mondtam neki, hogy ne aggódjon, nem benne van a hiba. :D
Volt már ilyen, kb.10-11 hónapos kora körül. Akkor ugyanez volt. Azt olvastam mindenhol, hogy kb.2 hét. Na volt az 1 bő hónap is. Aztán kezdett kicsit jobb lenni, már 1-2 alkalommal mehetett az apja is éjjel. Aztán most megint nem.
Tudom, hogy ez ilyen, és túl kell élni, csak nem könnyű. :)
válasza: válasza:Nálunk mindig úgy ment, hogy én kérdeztem körbe mamákat, nagynénemet, ki ér rá adott napon. Merthogy én tudtam előre, hogy kedd délutánra van időpontom kozmetikushoz, nem ők 🤷♀️
Amúgy ottalvósra 11 hónaposan hagytam először - így jött ki a lépés - nem ment zökkenőmentesen, de túlélték. Előtte vagy nálunk aludt anyukám és úgy vigyázott rá, vagy napközben hagytam a bébicsőszökre.
válasza:Én is én kerdezem, hiszen ahogy írják, nem más tudja neked van e dolgod.
Én is így szoktam..
"Szombaton ott alhat a gyerek? Elmennénk moziba"
" Kedden 18-ra körmöshöz megyek, tudsz rá vigyázni?"
Miért másnak kellene ajánlkoznin
válasza:Igen, mi vittük többször.
És mondtuk, hogy amikor neki jó, vigyázhatna rá. Azért mondtuk így, mert mint írtam, dolgozik, és mellette túlórázik is rendszeresen. És mondtuk, hogy ha ráér, akkor vigyázhatna rá. Nem volt semmi konkrét program, ami miatt kellett volna, csak hogy együtt legyenek. Csak aztán sose ért rá ezek szerint.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!