0-6 hónapos babával miért nem mennek sokan nyaralni? Milyen következményei lehetnek annak, ha valaki mégis megy kisbabával nyaralásra?

Nekem eszik-alszik típus volt a fiam kicsinek, 4 hósan vittük síelni. Pihenőkkel egész napos autóút, szinte végigaludta. A szálláson felváltva vigyázzunk rá (4 felnőtt volt).

Olyan helyre mentünk, ahol többször voltunk már, tudtuk, mire készüljünk.

Én hagytam magam meggyőzni, hogy vigyük nagy családi nyaralásra az 5 hónapost Horvátországba autóval.

Negatívum, hogy szegény nagyon sokat sírt a kocsiban. Pedig alapból szeret autózni, ezért is mertük bevállalni. De a 7-8 óra bazi sok volt neki, pedig sokszor megálltunk, kivettük. Megszakadt a szívem hogy szegény kicsim ordít, én meg nem tudom kivenni csak simogatni meg szóban nyugtatni. Ezerszer elátkoztam magam hogy ebbe belementem.

Amúgy maga a nyaralás jó volt, ő is élvezte, könnyebben kezelhető volt mint amúgy. Szépen aludt, imádta hogy sokan vannak körülötte és érezte hogy mindenki felszabadultabb mint otthon.

Utazós család voltunk mindig is. Az első oltásokat mindenképpen megakartuk várni és egyébként is egésznap az ágyban fetrengtünk az első 3 hónapban, csak cicizett, én meg rehabilitálódtam úgy 2 hónapig. Szóval az első 3 hónapban a hátam közepére nem hiányzott a környezetváltozás, macera volt.

4 hónapos korában elmentünk 5 napra belföldön. RENGETEG cuccot igényel, mert ha adnak is kiságyat, visz az ember magával lepedőt, hálózsákot, kistakarót neki, millió pelust, ruhát, nekem a kórházi mellszívót, cumisüvegeket, tápszert, babakocsit, akkor még a mózessel, valami tisztítószert, merthát adnak babakádat, de csak nem teszem úgy ahogy van bele, kitudja... Komolyan sokszor éreztem azt, hogy egy normál személyautó hármunknak egyszerűen nem elég nagy.

Nem szeretett autózni, a babakocsiért sem volt különösebben oda. Az előnye az volt, hogy akkor még lakásban laktunk és egy mindennel felszerelt, medencés házat béreltünk, így azért sokkal kényelmesebb volt szinte minden, mint otthon, jó volt kintlenni egésznap a friss levegőn. Én úgy éreztem, hogy sokkal jobban érzem magam ott, mint az átlag otthoni szürke hétköznapokon.

Node akkor megbeszéltük, hogy hiába vagyunk mi utazósok, ha a gyerek az utat végigordítja, az feltételezéseim szerint nem tesz jót sem neki, sem nekünk, így bár nem volt rossz élmény az első nyaralásunk, megbeszéltük, hogy egy darabig ezt nem erőltetjük. 1 évesen mentünk vele legközelebb célzottan kikapcsolódni, az már sokkal jobban telt! Akkor már azért az ő kis csápjait is el lehetett érni egy-egy ingerrel/programmal. Utána már sokkal gyakrabban jártunk.