Igaz, vagy városi legenda, hogy a lány babákkal könnyebb?

Nem. Lányommal ezerszer nehezebb.

Nálunk bejött, a lányom sokkal "könnyebb eset" mint a fiam. Babaként kevesebbet sírt, többet aludt, később a dackorszaka kezelhetőbb volt, makacs, de tanul a hibáiból, ellenben a fiam nonstop sírt, semmi nem volt jó neki, alig aludt, most a dackorszakba lépett, néha azon gonolkozom, hogy hívjak-e ördögűzőt🫣 és semmiből nem tanul, ha valami nem szabad és csak azért is megcsinálja, aztán persze elesik, beüti magát stb, sír és újra megcsinálja.

Ikreim vannak: a kisfiam nyugodt, érdeklődő, mosolygó kisbaba volt, a kislányom üvöltött, ha kellett, ha nem. :D

Ez egyénfüggő, nem a neme határozza meg.

Ez az anyától függ. Kizárólag az ő önismerete dönti el, hogy hogyan tud kezelni egy kisbabát. Nincs köze a nemekhez.

Nálunk is a lány volt a problémásabb, nehezebb eset. Hasfájós is, a fiú nem, meg sokkal nyugodtabb.

Nálunk is fordítva van, amíg a fiút kb észre sem lehet(ett) venni, addig a lányhoz 3 ember is kevés (volt)

Ez nem a nemétől függ, hanem a személyiségétől. Ahogy két azonos nemű testvér is tud nagyon más lenni :)

Nekem kislányom van, így összehasonlítani nem tudom. De az biztos, hogy nem könnyű eset a lányom. 🙈 A felsoroltakból egyedül az igaz rá, hogy magas a fájdalomküszöbe. De állandóan vinnyog, visít, csapkod, nem hagy minket beszélgetni az apjával, ordítja hogy "apa nem beszél anyával!". Most 2,5 éves... milyen lesz majd vele a kamaszkor..