Régen a babákat tényleg sírni hagyták vagy ez csak amolyan legenda?

szerintem minden megváltozott. a terhességhez való hozzáállás a gyerekkel való bánásmód.

a mérhetetlen elvárások...

nem tudom mennyire legenda de jó adag általánosítás is van benne mert biztos hogy van aki tudja mert mondták neki hogy nem hagyták sírni.

Órákig nem hagyták sírni, de nem is vették fel azonnal, ahogy ma szokás.

Ha nem volt éhes, pisis, akkor hagyták sírni akár 10 percig is. Nem lett semmi bajuk, és elkényeztetve sem lettek.

Az anyuka nem is érez volna rá állandóan kézben hordozgatni.

Megszokták a babák, hogy eljátsszanak a kiságyukban, járókában két evés között.

ezzel anyám el is büszkélkedett, hogy csatakosra üvöltöttem magam. bezzeg a szoptatásom az nem ment....

no comment...

nagyon haragszom rá, meg is látszik a kapcsolatunkon...

Szerintem biztos többet hagyták sírni őket régen, mint ma, de nem azért, mert olyan "kegyetlenek" vagy nemtörődömök voltak a régiek, hanem azért, mert sokkal több dolguk volt egész nap, mint nekünk. Régen volt akár 6-8 gyerek is, ott volt a föld, kert, állatok, stb. Nem értek rá egész nap kézben hordozni egy babát.

Párom nagypapája mondogatja mindig, hogy régen (az ő idejében, 80 évvel ezelőtt) nem sokat törődtek a gyerekekkel, szerinte a babát berakták a bölcsőbe és ott sírt. Hát biztos nem úgy törődtek a babákkal, olyan szinten, ahogy ma, hogy pl. már 4 hónaposan minden babának ott van 15 fejlesztő játék stb.

Hihetetlen, hogy lepontoztatok azért, mert szerintem nem kell azonnal felkapkodni a gyereket, amikor (ok nélkül!!) hisztizik!

Kiemeltem, hogy nem arra gondolok, hogy a szükségleteit nem kell ellátni, hanem, hogy nem kell elkapatni, különben tényleg nem fog tudni megmaradni egyedül egy percet sem. Igenis, aludjon a saját szobájában, a saját kiságyában, és igenis legyen el picit magában is (nyilván nem órákat, de ne is kelljen azonnal mindent eldobni és rohanni hozzá).

Szerintem ez az arany középút, és csak halkan jegyzem meg: nálunk mindig remekül működött.

Nálunk családi sztori, hogy az anyukámat kikötözte a hóna alatt a nagymamája a járókához és elment boltba. Mire hazaért anya elaludt és a nagyanyja azt hitte, hogy megfulladt és rettentően megijedt.

Szóval ennyire törődtek a gyerekekkel. Azért az én nagymamám már nem ilyen volt. Neki azt javasolta az orvos, hogy tegye ki a fürdőszobába a nagybátyámat, mert 1 éves koráig egyfolytában sírt, nem tudott ő sem aludni és teljesen kikészült az egész család, a szemei begyulladtak. Erre mondta a gyerekorvos, hogy éjszakára zárják ki a fürdőbe és hagyják ordítani, de nem hagyták.

Na meg régen sétálni sem vitték a babákat. Az én gyerekorvosi kartonomra több helyen ráírta a védőnő, hogy anyukám tegyen ki járókában a napra a D vitamin miatt.

Azért szerintem manapság már tényleg átestünk a ló túloldalára. Már nem az érkező baba illeszkedik be a családba, hanem az egész család a babához igazodik.

Mondom ezt úgy, hogy én is előbbre helyezem a gyerekeimet mindennél. Sokszor inkább elmarad a házimunka, ami régen elfogadhatatlan volt.