Akinek a gyerekének 2 keresztezve van mindkettőn szólítják az elejétől?

Olyat ismerek, hogy az első nevet használja a család, vagy mindkettőt egyszerre. De azt nem értem, hogy néha ezt, néha azt ...

A férjeddel egyezzetek meg inkább, melyik legyen a fő neve, mert ez így gáz lesz. Te következetesen Petinek hívod, az apja meg Janinak. Egyszer ő választani fogy melyikwt érzi jobban magáénak és egyikőtök biztosan megsértődik majd, miért a másik nevet akarja a gyerek.

Ismertem egy Andris-Jocót, akit az anyja az egyik, az apja a másik nevén hívott eleinte, mert nem tudtak megegyezni. Aztán valahogy eldőlt, domináns lett az egyik.

A mi családunkban csak leszidáskor mondjuk a teljes nevet, de akkor általában a vezetéknévvel együtt. Ez nálam különösen mókás, mert csak az első keresztnevem van anyakönyvezve, a másodikat csak a családi hagyomány ismeri. Tehát én tényleg csak akkor hallom a második nevem, ha rossz fát tettem a tűzre.

Igen, persze. Azért kapott kettőt. Ha nem akarnánk az egyik nevét használni, akkor azt nem kapta volna meg.

Számomra mindig is így volt természetes, nekem is két nevem van, és a saját anyám is egyaránt mindkettőn hív, vagy a párom.

Tőlem is kérdezték gyerekként, illetve inkább anyukámtól, hogy nem zavar-e össze a két név. Ezt sose értettem. Egy gyerek nem hülye attól, hogy kicsi.

Férjemnek két neve van, teljesen elzárkózott a két keresztnévtől. Ő egyáltalán nem hallgat a második nevére. Sok ismerős van, akinek több neve van, és senkit nem ismerek aki aktívan használná mindkét nevét. Rendszerint más az érzelmi töltete a másik névnek. Ha belegondolunk, sokan a becenevükre is érzékenyek, bizonyos becenevekre nem is hallgatnak... Nekem tök logikus, hogy egy domináns nevem van, minden más csak speciális esetben kerül elő.

És igen, az elején össze fogja zavarni. Unokatesómnak egy neve van, de az egyik közeli hozzátartozó, akivel napi kapcsolatban volt, rendszeresen egy tök más néven hívta, és a gyerek "választott magának" a két név között egy jó időre, méghozzá a rokon által adományozott nevet :-) később persze helyére kerültek a dolgok, de előbb utóbb úgyis kialakul a domináns név.