Felemeltem a hangom a babára, szörnyû bûntudatom van. Rossz anyuka vagyok?

Autóban utaztunk ketten, egy egyórás utat kellett megtennünk a kisfiammal. Az autópályán dugó volt valami baleset miatt. Megetettem, megitattam, játszottunk, büfiztünk, kellemesen meleg volt a kocsiban, voltak játék a kezében, cumi a szájában, minden tôlem telhetôt meg tettem. 11 hónapos. Bömbölt torkaszakadtából mert nem akart autózni, én meg igyekeztem nem neki menni a többi kocsinak, És mindezt persze sötètedéskor amikor Amugy is xar vezetni mert alig látni bàrmit is. Énekeltem neki, szólongattam, cukiskodtam..semmi nem segített. Egyszer Megálltunk utközben , kézbevettem, megetettem, de amint újra elindultunk megint jött a bömbölès. Egyszer elszakadt a cérna, És rákiabâltam (Csak a nevèt momdtam hangosan). Nem vagyok büszke rá, És emészt a büntudat :( Vajon megjegyzi hogy Anya rákiabált?