Hogy birod ki ha a gyerkoc bolcsibe/oviba megy es nem veled van a nap 24 orajaban?

Az én lányom 3 éves.Szeptemberbe kezdte az ovit.de én nagyon nehezen viselem.3 évig csak velem volt most meg nagyon nehéz elengednem a kicsikémet.Én vele együtt sírtam az oviba de aztán erőt vettem magamon és azóta nincs sírás reggelente.

Én már előre félek ettől, hogy mi lesz... 2 évesen megy bölcsibe, biztosan rajta fog járni az eszem egész nap, pedig pénzzel dolgozom, nagyon észnél kell lennem... Muszáj lesz odafigyelnem a munkámra, mert csúnyán járhatok, óriási a felelősség.

Decemberben lesz 3.Én is nagyon féltem tőle,de mind2 jól vettük az akadályokat.1 hét után ottalvós lett,bár a szabályokat nehezen viseli.Napközben sokszor eszembe jut éppen mit csinálhat,de nem nyavalygok,több időm jut dolgokra és nagyon jó,amikor ovi végén vár és az ölembe ugrik:)Nagyon jó hatással van rá,a viselkedése,hangulata teljesen más(és én is nyugisabb vagyok).Akkor fura 1 kicsit mikor elgondolkodom milyen "nagyfiú" lett már:)

Én eddig sem láncoltam magamhoz a lányomat, és ezután sem tervezem ezt. Természetesen mindig itt van a gondolataimban, de attól még tudok létezni, és pironkodva, de örülök, és élvezem, hogy van néhány hetem a munkába állásom előtt, amikor én vagyok az életemben a főszereplő, hacsak néhány óra erejéig. A bölcsibe szoktatás is gördülékenyen ment, talán pont ennek köszönhetően, hogy nem tragédiaként éltem meg az elválást.

Én állandóan félek nehogy valami bajuk legyen.Amikor meghallok egy mentőt vagy tűzoltó szirénázni,legszívesebben rohannék az oviba,jól vannak e.mindig attól félek hogy kilógnak az ajtóm,mert sajnos nem zárják,és nem figyelhetnek minden gyereket.Amikor először hagytam ott őket vagy egy negyed órát ott álltam az ovi előtt,ha esetleg kilógna a fiam.Sajnos én túlságosan féltem,a párom szerint már betegesen.

előző félős vagyok:-)Folyton a fiaim járnak az eszembe,amíg főzők,szépen kitakarítom a szobájukat.Előre készítem az inni valót amit szeretnek és meg is terítem az asztalt.Mindent elő készítek minden rendben legyen mire haza jönnek,nem igazán tudok kikapcsolódni.Születésüktől egészen az ovódáig 1 kezemen megtudom számolni hányszor bíztam rá valakire.Csak anyukámra hagytam akkor is ,de vagy fél órát oktattam mit csináljon és nagyon figyeljen rájuk.Sajnos túlzottan ragaszkodom hozzájuk,de talán megszokom az ovódát.

Sajnos az en kisfiam is megy bolcsibe,marciusba.En mar sokszor elsirom magam,es folyton arra gondolok(mi lesz ha nagyon sir,mi lesz ha nem vagyok vele)Folyton ezzen orlodom,es aggodom es minden.A ferjem is azt mondja mi is voltunk ovisok es mi is meg kellett szokjuk.De en kivagyok teljesen.Remelem majd jol alakul minden.