Akinek lánya és fia is van, melyik baba volt kevésbé problémás az első egy évben?

A fiam az idősebb 5 évvel. Vele volt több gond az első évben. A lányom most 4,5 éves, most már vele van a több gond.

:(

a lányom 2 éves, a fiam 9 hós.

Egyértelműen a lányka adja fel inkább a leckét, ő igazi többemberes baba, impulzív, lobbanékony természetű... de átlagon felüli intellektusú is.

A fiam jóval türelmesebb és kiegyensúlyozottabb, viszont messze nem olyan értelmes mint a nővére. :) ez van ,nem rosszból írom, nyilván őt meg így szeretjük :)

De a lányommal irdatlan nehéz néha, a gyerekorvos meg a védőnő is alig palástolt részvéttel azt szokták kérdezgetni, hogy "hogy bír vele ennyire jól? ez borzasztó lehet..." mindig mondom viccesen, hogy még nem ütöttük egymást agyon, de csak idő kérdése...

előre félek a kamaszkorától :(

Nem korai még azt mondani egy 9 hónapos babára hogy nem olyan okos, mint a 2 éves nővére?

Szerintem amúgy sem kellene ilyen különbségeket tenni, mert a gyerek mindent megérez és egy életen át komplexusai lehetnek emiatt.

A lányomm volt kevésbé problémás az első évben.

Sokat aludt és sokat evett ,nem volt beteg,nőtt és fejlődött szépen.

Fiamnál mindennek az ellenkezője.

21 hónap a különbség.A lány az idősebb.Ő volt a problémás.A fiamra 12 éves koráig talán 5x voltam kiakadva!A lányom örökös foglalkozást igényel(t).A fiam csendesen "élt" a szobájában.6 hónaposan azt hittem alszik,vittem be a vasalt ruhákat,ő meg ott álldogált a kiságyban.Szépen eljátszott egyedül,külön aludt,míg a lányom velem.

Aztán jött a kamaszkor huhh és fordult a kocka!

a 23.10-es vagyok, és előre is elnézést kérek az offért, de szeretnék a 23.31-es kommentelőnek reagálni:

Nyilván nem a 2 éves, hanem a kisbabakori önmagéhoz viszonyítok. És úgy gondolom, hogy bizonyos szempontból igenis hasznos lehet a különbségtétel, mert ez teszi lehetővé, hogy képességei szerint várjunk el és értékeljünk az adott gyermeknél, és szükség szerint foglalkozzunk egyik vagy másik adottság fejlesztésével.

(Komplexusai pedig nem lesznek, mivel nem várok el tőle irreálisan, és úgy szeretem ahogy van.)

Eltérően fejlődnek és másban jók a gyerekeim. A lányom észben nagy, a fiam meg jóval ügyesebb mozgású... de tökmind1, hogy ki okosabb vagy melyikük ügyesebb/erősebb, ha nyomorékok lennének és retardáltak, akkor is ugyanígy szeretném őket!

Remélem sikerült eloszlatni az aggályaidat és nem lesznek álmatlan éjszakáid szegény elnyomott és alulértékelt kisfiam miatt...