Nem tudom eldönteni, milyen apa a férjem!?

együtt akartátok a babát,vagy csak úgy terhes lettél?szeret ő benneteket,de a maga módján,úgy ahogy ő azt jónak és elégnek látja,egy másfél éves rengeteg ujjat produkál,és nagy élvezet látni,hallani ezt minden nap.Párom is így ér haza,eszik és megy játszani,hancúrozni,sétálni,vagy a mamákhoz.amikor látom,hogy fáradt mondom neki,hogy menjen pihenjen le egy kicsit,mindig at mondja,igy is keveset van vele,inkább vele foglalkozna,és élvezik az együtt töltött perceket.Szerintem a párod még nem érezte meg,hogy mennyire jó dolog ez.Talán egy kis otthagyás tényleg segítene,de elég lenne egy délután is.csak megértelek mert én is félteném a gyereket,mi van ha nincs benne annyi felelősség érzet hogy rendesen figyeljen rá?beszélni hiába beszélsz vele,ha nem érzi,hogy miről marad le,ugy sem fogja elismerni,hogy ő rosszul csinál bármit is.a lemondásról meg annyit,hogy nem kell mindenről lemondani,a párom és el jár focizni vagy pókerezni,de sosem megy a család rovására.menjen,játsszon,de amikor nem teszi,tessék a gyerekkel játszani.

A tortenelmu musort nezo ferj valaszadoja vagyok. :) Az en ferjem is benne van a korba nem aggodj, idosebb mint a tied en is mar 32 vagyok, szoval nem elhamarkodott dontes volt, tobb eve egyut vagyunk, hazat vettunk, felre tettunk, hogy ne kelljen nelkulozni, tervezett baba volt... Mindig en tettem vettem a haz korul, hetvegen neha kozosen foztunk, en takaritottam de az igazsag az, hogy raertem. Ahhh, ot az sem zavarja ha felvet a kosz. :( Multkor ramszolt, hogy mar megint mit kell porszivozni (5 nappal elotte porszivoztam, a gyerek maszik). En soha nem is cseszegettem emiatt es tudtam, hogy a baba mellett is nekem kell ebben megallnom a helyem es nem is ez a gondom, hanem az, hogy nem kepes a babaval foglalkozni. Szivesen megcsinalok en barmit, fozok a picurnak, kitakaritok... de ugy nem lehet, hogy 10 perc mulva a gyereket hozza mert nincs el vele. Pedig tunderi jo kisfiam van, eljatszik a golyopalyaval akkar 40 percig is ha apa ott ul es adogatja neki a golyokat o meg bedobalja. Ez a kedvence. Labdazni is imad akkar 20 percig is ha van aki visszaguritsa neki. Kis autokat is tologat, lerombolja ha epitesz valami.... tehat csak ott kell lenni vele. Nem orjong, hisztizik, hogy ne lehessen birni vele. Vannak dolgok amit meg tudok csinalni mellette de vannak dolgok ami nehezen megy. A munkahelye szanatoriumnak nevezheto. Tudom mert egy helyen dolgoztunk/dolgozunk. Szamitogep elott ul, nem erolteti meg magat. En sokszor halara untam magam akkor talaltam ra erre az oldalra. :))) Raadasul rugalmas a munkaido amennyiben megvan a heti 37 ora, tehat akkor jon megy amikor akar. En altalaban penteken nem is mentem. Tehat ilyen lehetosege is lehetne. Bocsi, hogy hosszu voltam de olyan jo volt kiirni magambol. Kitartast kerdezo, majd csak valahogy tuleljuk de nallunk nem lesz teso. :)))

Szia!Nem olvastam végig a kommneteket.De valahogy az az érzésem,hogy egy cipőben járunk.Világ életemben meg voltam győződve,hogy a férjem a világ legjobb apukája lesz.Háááát piszok nagyon tévedtem,sajnos rá kellett jönnöm,hogy Ő az utolsó ember akinek gyereket kellett volna szülnöm:(!Fél éves a lányom,és csak akkor kedves neki,ha mosolyog,ha valami baja van vagy sírdogál akkor ez a gyerek egy "idióta,nemnormális".Mintha egy kést forgatnának a szívemben,mikor mondja:(!Nem szeret vele játszani sem,mert nem tud tőle TV-t nézni!Stb.!A fő gond nálunk,hogy 34 évesen már belekényelmesedett a kis életébe,és a baba felborított neki mindent!A múltkor megkértem,hogy ne menjen már konditerembe,mert lenne egy kis dolgom,erre a válasz,hogy Neki oda menni kell,mert ott vezeti le a stresszt!(bolti eladó,hatalmas stressz éri gondolhatod,én is az voltam tudom).Mondtam neki menjél akkor nehogy baj legyen:S!Az hogy nekem mi a kikapcsolódás???Hát semmi.Mert nem megyünk soha sehova,csak max én sétálni a babával.Ő soha,mert pihen!!!Szóval nem vagy egyedül...

07.41-es vagyok.Nagyon elszomorít mikor ilyen sztorikat olvasok.Amikor egy család akkor család ha mindkét fél kiveszi a részét az örömökből és a bánatból is.Mindig értékeltem szerettem becsültem a párom,de amikor ilyen férjekről olvasok mindig belém jön az érzés,hogy mennyire meg kell becsülnöm,becsülnünk az ilyen férjeket,apákat.remélem a gyermek mosolya legalább pótol valamit nektek,és legalább vele próbáljatok meg békében és boldogan élni.