Nem érzitek néha azt, hogy szellemileg leépültök míg itthon babáztok?

Szia!

Még nincs is baba, de már most érzem a butulást, ugyanis július közepe óta itthon vagyok. Előtte fejeztem be pont a fősuli 4 évét, tele szigorlatokkal + munka. Ahhoz képest lassan a macskánk értelmi szintjén vagyok...

....ééés a kezem is nagyon ügyetlen lett - mindent elsodrok, kiejtek, összetörök. :(

De igen, néha nagyon gyöpösnek éreztem magam!

Most, hogy a fiam már 1 éves, sokfelé lehet menni vele így azért elviselhetőbb a dolog.

Én is olvasom nap mint nap a híreket, próbálok hasonszőrű (kicsit szellemileg igényesebb) anyukákkal találkozgatni, a társasházban számvizsgáló bizottsági tag vagyok, én kezelem a házipénztárat, próbálok nem elszakadni a 'való világtól'.

Nem, mert úgy érzem minden csak rajtam múlik. Jelenleg szakdogát írok baba mellett, amint lediplomáztam, megyek olaszból középfokúzni. Emellett heti szinten beszélek/levelet váltok kolléganőimmel, eljárunk trásaságba férjemmel, ha visszül a babát is (szinte mindig visszük :)) akkor úgyis valaki épp dajkálja, vagy mi vagy barátaink egyike, addig tudunk pl. csajszikkal kivonulni a konyhába kávét főzni, megdumálni ezt-azt, vagy ezeketől eltekintve havi szinten van egy csak csajok délután egy kávézóban vagy étteremben.

Tv egész nap megy, vagy híreket hallgatok, vagy jó filme megy háttérnek, szóval én hiszek abban hogy csak az butul el baba mellett aki hagyja hogy így legyen. Persze én is rengeteget jtszom a babámmal , gügyögök neki, de attól még amikor leteszem aludni, ugyanúgy azok a dolgok foglalkoztatnak amik szülés illetve terhesség előtt.