Hogy csinálnád, hogy csináljam? 79 éves szellemileg és fizikailag friss anyóssal élünk.9 hós a babám. A problémám alább:

Úgy fogalmaznék semmi baj nem volna anyosommal, de a tapintaot távolról sem ismeri, ha finoman szólok nem fogja fel, ha határozottabban megsértődik, napokig duzzog, sőt a fiával azt is megcsinálja, hogy betegnek tetei magát, hogy így zsaroljon minket.

Most csak 2 dologgal kapcsolatosan írnék.

1.akárhányszor alszik a kislányunk ő zörög, zajong, olyankor jut eszébe, hogy csinálni kellene ezt vagy azt(amugy többnyire olvas, tévézik, délután órákig alszik, vagy szép időben órákig sétál -15 évet símán letagadhatna).

2. bajom, hogy alig ébredezünk reggel,ő bejön, betelepszik, unoka ürügyén, mindig a reggeli ébredés idején akar unokázni, aztán nem igen érdekli.

Már jópárszor szőltam, de ha meg is értette 2-3 nap múlva elfelejti.

Úgy nőttem fel - nagy családban, hogy mindenki odafigyelt a másikra és nem kellett szólni, vagy nagyon ritkán. Már nem tudom mit csináljak.

A babám miatta nem szopott, mert minden szoptatásnál beült, odahajolt 10cm-hez a ciimhez, és folyton megjegyzéseket tett. Szopizavaros lett a kicsim 3,5 hósan. Már csak féálomban, sötétben, és teljes csendben szopott. Napközben fejhettem neki, mert nem evett.

És most én vagyok az idegösszeomlás szélén