Anyának lenni valóban olyan nagy öröm? Az anyai szeretet mihez hasonlítható? Előtte szeret a nő annyira vkit, mint a gyerekét?

Még nagyon fiatal vagy. Az anyaságra meg kell érni, érzeni kell hogy szeretnél babát. Ez lehet, hogy csak 30 éves korodban történik meg. Én már szinte 18 koromtól szültem volna:-) DE én amióta az eszemet tudom imádom a gyerekeket. Vigyáztam is 14 éves koromtól ikerkislányokra. Én azt mondom, hogy senkit nem lehet úgy szeretni, mint a gyermekedet. Őt teljesen másképp imádod mint a férjed/párod vagy a szüleidet/nagyszüleidet. Ezt az érzést nem lehet leírni. DE más hátha megtudja majd fogalmazni.

egy 2 éves fiúcska anyukája (26 évesen szültem). Ja és majd szeretnénk 3-4 év múlva még egy babát.

Sok mai nő túlmisztifikálja az anyai szerepet,és a szeretet is,főként,ha 30 évesen vagy később szül először. Egészséges mentalitású nő nem imádja a gyerekét,nem ő életének egyetlen értelme! A férj,az apa ugyanolyan fontos,mint a gyerek, nemcsak a házasság,hanem a gyerek érdekében is.

Szereti mindkettőjüket,csak másként. Az apa társ,akivel közösen gondoskodnak a gyerekről, közösen oldják meg a gondokat. Mindketten felnőttek, a gyerek viszont kiszolgáltatott helyzetben van. Több gondoskodást igényel,mint a férj,de nem szabad,hogy CSAK róla szóljon egy házasság.

Természetes,hogy amíg pici a gyerek,az anyával szorosabb a kapcsolata: Hiszen ő van vele egész nap,az apa viszont dolgozik napközben. De egyformán szeretik mindketten a gyereket. Együtt aggódnak,ha beteg,vagy egyéb baja van.

Az anyák hajlamosak érzelmi alapon nevelni,az apák viszont inkább a józan ész alapján. Így kiegészítik egymást.

Az anyai szeretet nem a gyermek imádását jelenti. Ha lesz gyereked,akkor tudod majd annyira szeretni,amennyire szüksége van a gyerekednek.

A gyerek iránt érzett szeretet felülmúl mindent:) Nem tudod hasonlítani semmihez. De ha arra gondolsz most kit szeretsz a legjobban, az el fog törpülni ehhez a szeretethez képest. Ha arra gondolok, h fáj valamije belesajog a szívem is. Az életemet feláldoznám érte.

Idővel Te is megérsz az anyaságra és megváltozik minden.

Tesóm szó szerint utálta a gyerekeket. Ha vendégségben voltunk, még grimaszolt is, ha egy pici hozzáért. 3 gyereke van, és már alig várja, hogy a miénk megszülessen, hogy megint pici babázhasson. :D

Meg fogsz változni, hidd el!

34 hkm

Szia!

Oooo ezen ne aggódj! Nekem mikor megszületett a kisfiam egyáltalán nem jöttek elő az "anyai ösztönök".

Pedig tervezett baba volt és vártuk is nagyon.

Mindig megcsináltam körülötte mindent amit kellett de már meg voltam ijedve hogy ugy mondd muszájból kell csinálnom!

Aztán minnél többet foglalkoztam vele és rám nevetett meg megsimogatott éreztem,hogy igen anya vagyok és ő az én kisfiam :)!

Csodálatos érzés és mindent felül múl.

Most 21 hónapos a kisfiam és nagyon nagyon imádom :D

én nem tudom mihez hasonlítani azt ahogy imádom a kisfiam! vmi hihetetlen, h így lehet imádni vkit! soha nem gondoltam volna.

és nyugi igaz h nők és férfiak nem egyformák, de férjem is utálta mindig a gyerekeket, csúnyának... találta mindet, amire én azt mondtam h de édes arra ő akkor is azt mondta h csúnya, fúúúúj! aztán jött a terhesség, meg a fiunk, és imádja! bármit megtenne érte, ez vhogy szépen ahogy alakultak a dolgok, nőtt a pocakom megváltozott benne. azóta a többi gyereket is megnézi és talál már ő is édeseket :)

Én sem szerettem a gyerekeket. De most...3 hónapos a lányom, és amennyire szeretem őt a valami leírhatatlan. Szerelmes vagyok bele rendesen:d Hülyén hangzik, de úgy mint őt, annyira szeretni nem tudok:) Minden nap felfedezel benne valamit,amitől mégjobban szereted.

Én sosem gondoltam volna h a szeretet ennyire határtalan.

Ez a hozzáállás majd a hormonoknak köszönhetően meg fog változni!

A mai napig nem tudok más gyerekeivel mit kezdeni, viszont az enyémmel:))

"akár minden egyes másodpercben feláldozni magát érte" lesz majd férjed is:) szóval ez közös lemondás egy két dologról (én nem nevezném önfeláldozásnak), és messze nem minden másodpercben.